Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Régészet - Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében
Horváth Tünde Fig. 11.), sziklavéseten település környezetében (Pescarzo/Giadeghe, Val Camonica: Pétrequin et al. 2006c. Fig. 27.), valamint a kostolaci kultúra Szelevény-vadasi négyszögletes, szakrális edényén (kocsi- vagy csúszka-modellen?) nőalakkal és szemüvegspirál csüngővei (2. kép 3-5.). A vetésben a tóparti települések archaeobotanikai maradványai alapján csupasz búza, tönköly és tönkebúza, alakor, árpa, olajnövényként és drogként a mák és a len dominál (Hafner-Suter 2003.24-25.). A len fellendülő termesztésének más jelentősége is kimutatható, amely a textilmüvesség és a ruházkodás változásának irányába mutat. Ez a komponens a szövés-fonásra alkalmas gyapjat adó juh kitenyésztésével egy időben17 két új ruházkodási alapanyag, a len és a gyapjú felhasználását eredményezte. A két új nyersanyag feldolgozását az anyagi kultúrában széles körben elterjedő nehéz, kónikus és bikónikus orsógombok szériája mutatja.18 Talán az sem véletlen, hogy ezeket az orsógombokat szinte alig lehet megkülönböztetni a kocsikerekek modelljeitől. Erőteljes szakrális plusz töltetet jelent, hogy néhány állati áldozati gödörben a szarvasmarha vagy juh csontvázán kívül az egyetlen kísérőlelet az orsógomb (Budapest-Káposztásmegyer, 42. gödörben szarvasmarha csontvázzal, a 19. gödörben juh csontvázzal: Endrődi-Vörös 1997.; Balatonőszödön az 1795. gödörben szarvasmarha és sertés csontváza mellett: Horváth 2006a. 49. kép). A szarvasmarha különleges jelentősége megnyilvánul abban is, hogy a véres áldozatok egyik vezető állattípusa (Pollex 1999., Jeunesse 2006.). A durván Kr.e. 3500-2500/2200 közötti időszakot nézve több kultúrában megtaláljuk a szarvasmarha áldozatot (legkorábban Kr.e. 3500 körül az Altmärkische Tiefstichkeramikban, majd a Salzmünde-komplexumban, a tölcséres szájú edények népénél, ez után a Baden, Bemburg, Waltemienburg, Elba-Havel, Zlota, Vucedol, Kostolac, Mierzanowice kultúrákban, legkésőbb pedig a zsinegdíszes edények népének Schönfeldkomplexumában és a gömbamfórás edények népénél) (5. kép). Kiemelendő, hogy régészetileg közös jellemzők mutathatók ki a szarvasmarha áldozatok közt, habár hagyományos (pl. kerámia) leletekben ezek az együttesek általában szegényesek. Más leletek azonban gyakrabban feltűnnek, és jelenlétüknek fontosságot tulajdoníthatunk: ilyenek a már említett orsógombok, a tűz markáns jelenléte (égőáldozatok?), a sarlófényes arató-sarlóbetétek,19 a fiatalabb periódusban a díszített borostyánkorongok (amelyek miatt ezeket az áldozatokat a napkultusszal hozzák összefüggésbe). Balatonőszödön gyakoriak a kőbalták, főleg azok töredékei.20 Szerepük a szarvasmarhák koponyáján található ütés okozta sérülési nyomokból adódóan egyértelmű: ezek szolgáltak az állatok leütésére (3. kép 4.).21 Mindezt többféleképpen magyarázhatjuk: 1. multikulturális jelenségként; 2. azonos életkörülmények között élő kultúrák közti véletlen előfordulásként; 3. az egymást követő és időben, valamint 17 A szövés-fonásra alkalmas gyapjat adó juh megjelenését a zsinegdíszes edények népével hozzák összefüggésbe, bár talán már a Jordanów Slaski lelőhelyű (Wroclaw közelében), tűzdeléssel díszített nagyméretű juh szobor is feltehetően ilyen típusú állatot ábrázol (Jordanow kultúra, középső rézkor) (Benecke 1994. Fig. 51.) 18 Köninger et al. 2001. tanulmányukban az ún. „badenizálódási folyamatot” néhány konkrét tárgy- és lelettípus elterjedésével (kerék, csúszka, pecsételők, bikónikus orsógombok, len) követi nyomon. 19 Horváth 2006b. 130., Zandler Krisztián mellékletével a 147-150. oldalon. 20 Balatonőszöd-Temetői-dülőben 10 állati áldozati gödörben találtunk kőbalta töredéket: (Horváth 2006b. 130. Fig. 49.). A nyéllyukas kőbalták nyersanyaga sajnos helyi bazalt, amely annyira mállik, hogy a balták darabokra estek már a feltárás során, ezért nem mutathatók be. 21 A szarvasmarha áldozatok esetében a megfigyelhető sérülésnyomok az archaeozoológiai vizsgálatok szerint az alábbi módokon körvonalazzák a mészárlást: a csánk-ízületet a bokánál átvágták, ezzel lerogyasztották a marhát, így téve mozgásképtelenné. Kőbaltával a fejre mért ütések nyomai - amely az állat elkábítását/megölését szolgálta - figyelhetők meg Balatonőszöd-Temetői-dülő, 1841. gödörben: a tehén alsó állkapcsán kőbalta által okozott lyuk; Budapest-Káposztásmegyer 37. és 49. gödrökben; Pécs-Hőerőmű, 3. gödörben: a jobb homlokcsonton egyenes szélű, négyszög alakú sebnyílás; éles eszközzel az állat bordáin/scapuláján keresztül valamelyik belső szerv megsértése, kivéreztetés az állat megölése céljából Pilismarót-Szobi rév, 315. gödörben (Endrődi-Vörös 1997., Horváth 2006b. 124.). 104
