Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Régészet - Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében
Horváth Tünde vizsgálatok megerősítik, hogy a főként szarvasmarhákból és kiskérődzőkből álló állatállomány folyamatos helyváltoztató legeltetése történik: Combe d’Ain térségében a tóparti településről a hegyplató rét-legelőit elérni mindössze 1 órás sétaút (Pétrequin et al. 1998.)Feltűnnek az anyagi kultúrában az első kifejezetten famegmunkálásra alkalmas fémeszköz kollekciók (Kelet-Európábán arzénbronzokként a nyugat-kaukázusi Maikop csoportnál; Európában lapos baltákat tartalmazó rézeszköz depókként: Bygholm, Riesebusch,11 Jevisovice-Staré Zámky - Bf.neSová 1956., Piggott 1983. 21., Bytyn: járomba fogott páros szarvasmarha plasztikával - Piggott 1983. 42. Fig. 12., Ezero 4-5. szint - Georgiev-Merpert 1966. 36. Fig. 2.). E tendencia ellenére a korai fakerekeken látható kopásnyomok és javítások (pl. a kiderisi keréken) azt mutatják, hogy a korai időszakban a bognármunka javát még pattintott és csiszolt kőeszközökkel végezték (Piggott 1983. 49-52.). A kerék és a keréktengely feltalálása kétféle új típusú szállítójármű létrejöttét eredményezte: az első változatban a rúdcsúszka kerekekre került, és kerekes szállítócsúszka lett belőle (kétkerekes verzió). A másik változatban az eredetileg szántalpakon csúsztatott málhaszekrény alá építették be (négykerekes verzió). Mindkét eset technológiai szempontból továbbfejlesztés eredménye. Az első négykerekű, valódi, tömör kerekekkel ábrázolt kocsimodellek a budakalászi 177. sír hozzávetőlegesen 1:25 méretarányú, pontosan kicsinyített modellje: deszkapallós aljú, könnyűszerkezetű oldalfallal; és a bronocicei edényábrázolás (FBC, Kr.e. 3637-3373,3520, Milisauskas-Kruk 1991.564. Fig. 3.). Mindkét szállítójármű-fajta vontatására az európai térségben elsőként a szarvasmarhát választották. A vontatmányhoz az állatokat igával kapcsolták (több alaptípusa: homlok-, tarkó- és nyakiga már ekkor kialakulhatott). Fából készült jármokat több tóparti településről ismerünk ebből az időszakból (Pétrequin et al. 2006c. Fig. 13.). Arbon-Bleichén (Capitani et al. 2002. 106-107. Abb. 133., 134.) és Ezerovón (Tonőeva 1981. Fig. 5: 5.) a Boleráz/Baden körhöz köthető leletek kerültek elő. A fogatolásra utaló bizonyítékok közé sorolhatjuk a szarvasmarhák koponyáján megjelenő járom vagy kötél okozta befogás nyomokat is (Bronocice - Milisauskas-Kruk 1991., Balatonőszöd: érdekessége, hogy állatáldozati gödörben került elő11 12) (3. kép 5-6.). Az állatok testén megjelenő különböző istráng-, hám-, járom- és kötőfék-ábrázolások is a fogatolás jelei (réz kisállat plasztikák, Vác-Liliom utcai szarvasmarha alakú amfora (4. kép 5.). Ezeknek a plasztikáknak határozottan kultikus jelentőséget tulajdonítanak. Közép-Európa területén Kr.e. 4000 táján lendült fel a szarvasmarha tenyésztés, és ugyanekkor megnőtt a kiskérődzők aránya is - szoros összefüggésben az A. Sherratt által kifejtett másodlagos termékek forradalma elmélettel (Sherratt 1981., Sherratt 1983.). Kr.e. 3500 felé kezdett 11 Piggott 1983. 42. Jelentős rézművességet jelentenek Cmielów és Gródek Nadbuzny lelőhelyekről. Ma már úgy értelmezik, hogy a fautak megépülése, a települések közötti úthálózatok egyre nagyobb kiterjedése, és maga a kocsizás is összefüggésben áll a jáde és más, kőbalta készítésre kiválóan alkalmas nyersanyag, valamint a rézlelőhelyek felfedezésével és kihasználásával (vö. Klassen 2001., Klassen 2004., Pétrequin et al. 2006c, 386-387.). Morva földvárakon kocsifelhajtásra alkalmas széles, rámpaszerű bejáratot tártak fel Boleráz időszakból (Baldia et al. 2008.). 12 Az archaeozoológusok közül elsőként L. Peske publikált harangedényes lelőhelyről ilyen kopásnyomot mutató szarvasmarha maradványt (PeSke 1985.). Az azóta eltelt évtizedekben mindössze két lelőhellyel bővült a lelőhelyek száma (amely talán azt is jelzi, hogy bár a fogatolást feltehetően ebben a korszakban találják fel, máris technológiailag tökéleteset alkotnak, mert kopásnyomokat csak a rosszul viselt vagy kialakított igák okoznak az állatokon, és ezek száma meglepően kevés). Bár az is ugyanígy elképzelhető, hogy nem tarkó-igát, hanem homlok- vagy nyak-igát használtak, amelyek alkalmazása nem hagy maga után látható nyomot. 100
