Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Nagyné Bősze Katalin - Páll István: Gunyecz, a szódás. Egy szódásdinasztia története a kezdetektől a múzeumi bemutatásig
Gunyecz, a szódás Egy szódásdinasztia története a kezdetektől a múzeumi bemutatásig Nagyné Bősze Katalin - Páll István A XIX. század első harmada óta - amikor is Jedlik Ányos jóvoltából megszületett a mára hungarikummá vált magyar szódavíz - egészen a közelmúltig töretlen népszerűségnek örvendő szikvíz magyarországi történetét nem tartjuk célszerűnek felvázolni, hiszen nemrég egy cikkben megtettük azt (Bóna-Páll 2008.). Ehelyett a szűkebb pátriánkhoz való közelítés érdekében, és hogy a címben jelzett nyíregyházi Gunyecz-féle „szódagyár” megjelenése előtti időszakról is képet nyerjünk, szükségét éreztük annak, hogy a statisztikai adatok és a különféle gazdasági címtárak segítségével felvázoljuk a nyíregyházi szikvízipar történetét annak megjelenésétől az 1949-ben bekövetkezett államosításáig. A nyíregyházi szikvízipar A nyíregyházi szódavízgyártás az országos tendenciának megfelelően az 1880-as évek elején indult virágzásnak. Míg korábban a szódavíz előállítása egyértelműen a gyógyszerészekhez volt köthető, s a fogyasztás is elsősorban gyógyászati célokból történt, ez az az időszak, amikor a városban is megkezdődik a váltás. írott forrásaink ebből az időszakból igen szűkösek, leginkább talán a hírlapok hirdetései adnak támpontot. A Nyírvidék című heti-, majd napilap hirdetéseiből igen jól kirajzolódik a már nem gyógyászati terméknek, hanem inkább élvezeti cikknek tekintett ital előállításában bekövetkezett váltás:1 1881-ben Fried Salamon a lapban közreadott jelentése” végén (melyben tudatja a lakossággal, hogy a Nagykállói utca 1058. szám alatt megnyitotta szikvízgyárát, s - mint írja - Ajánlom gyártmányomat úgy a nagyérdemű közönség, valamint a t. vendéglős urak becses figyelmébe, miután legfőbb törekvésem oda fogom irányítani, hogy mindenkit a lehető legpontosabban a legjobbal kiszolgáljam’') azt közli, hogy „ Ugyanezen gyártmány kapható Léderer Ignácz a »magyar koronához« czimzett gyógyszertárában, hol a vizek jégben tartatnak. ” Két évvel később - amikor a jó nevű nyíregyházi patikárius, Korányi Imre jutányos áron eladásra ajánlja szódavízgyártáshoz való készülékét 1600 darab ,jó syphonnal” és egyéb felszereléssel - már a gyógyszertárakban történő szódavízárusítás alkonyához értünk. Az évtized végén három nyíregyházi szikvízgyáros - a fentebb már említett Fried Salamon, valamint Frankfurt Adolf és Toletti Domonkos - mintegy kartellt alakítva teszi közzé a lap hasábjain a 2 krajcárról 3 krajcárra történő áremelést, csupán „megélhetési szempontból” (Bóna-Páll 2008. 489^490.). A hirdetésből nem derül ki, hogy Nyíregyházán csak ők foglalkoztak-e szikvízgyártással 1 Az újságban 1880-1920 között megjelent ilyen témájú közléseket Bóna Bernadett kutatta fel (Bóna-Páll 2008.). NyJAMELI 1.2010. 185-205. 185
