Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Könyvismertetés
Jakucs János további fényképes táblák, valamit Lacza Márta és Dékány Ágoston rekonstrukciós rajzai mutatják be (95-32. oldal, Fig. 27-32). A második kötet további tábláin a már említett lelőhelyek válogatott anyaga látható az alábbi sorrendben: Szarvas 8/23. (101-199. oldal, Fig. 33-131), Szarvas 8/8. (200-213. oldal, Fig. 132-145), Endrőd 3/6. (214-236. oldal, Fig. 146-168), Endrőd 3/35. (237-250. oldal, Fig. 169-182), Endrőd 3/39. (251-331. oldal, Fig. 183-263), Endrőd 3/45. (332-333. oldal, Fig. 264-265), Endrőd 3/119. lelőhely (334-391. oldal, Fig. 266-323), Furta-Csátó (392^407. oldal, Fig. 324-339), Méhtelek (408-125. oldal, Fig. 340-357), Szarvas 8/56. lelőhely (426-427. oldal, Fig. 358-359), Gyoma 4/51. (Rédei-Halom) és Endrőd 3/82. lelőhely (428. oldal, Fig. 360), Battonya-Basarága, Laposéri csatorna 3. gödör (429—130. oldal, Fig. 361-362), Szentes-Szentlászló, -Ilonapart, -Nagyjaksorpart, -Boros Sámuel utca és Dévaványa-Réhelyi-gát (431-432. oldal, Fig. 363-364), Ebes-Vörös Csillag tsz és Tiszacsege-Homokbánya (433—135. oldal, Fig. 365-367). A több ezer publikált töredék és egész edény a Körös kultúra valamennyi periódusát lefedi a legkorábbinak tartott fehér festéssel jellemezhető fázistól a végső, ún. „Protovinca” időszakig. Két legkorábbi AVK lelőhely válogatott anyagát (Ebes-Vörös Csillag tsz, Tiszacsege-Homokbánya) szintén megtaláljuk. A kötet tábláin a szerző közöl a korai neolit lelőhelyek objektumaiból előkerült legkorábbi alföldi vonaldíszes import töredékeket (Szarvas 8/23. és Endrőd 3/6. lelőhely), valamint egyes lelőhelyek esetében a későbbi AVK települési rétegből származó darabokat (Endrőd 3/35. lelőhely) is. Vol. Ill: The small finds. Az első táblán (438. oldal, Fig. 1) a korai neolit steatopyg idolok és ember alakú edények alaptípusait (összesen 8 alaptípus) ábrázoló sematikus rajzok láthatók, melyeket a zsírfarú szobrok esetében részben annak nyomán határozott meg a szerző, hogy az adott szobrot milyen módon törték össze vélhetően a szakrális funkció megszűnése után. A további táblákon közölt anyagot a második kötet szerkezetétől eltérő módon nem lelőhelyenként, hanem típusonként csoportosítva találjuk. A kötetben közel száz steatopyg jellegű szobor vagy szobortöredék található (439-459. oldal, Fig. 2-22), valamint a további táblákon olyan fejtöredékek, melyek részben valószínűleg szintén ilyen idolokhoz tartozhattak (460—162. oldal, Fig 23-25). A legismertebb zsírfarú típus után megtalálhatók a körte és hordó alakú idolok, többek közt Endrőd 3/39., 3/119. és Szarvas 8/23. lelőhelyről (463—466. oldal, Fig. 26-29); két kereszt alakú (cross-shaped) figura Endrőd 3/119-ről (467. oldal, Fig. 30), valamint a szintén jól ismert lapos idolok Méhtelekről (468^170. oldal, Fig. 31-33). Az idolok után relieftöredékek (471—484. oldal, Fig. 34—47), antropomorf és arcos edények, valamint töredékek (485—487. oldal, Fig. 48—49), állatszobrok és zoomorf reliefek (488-499. oldal, Fig. 52-62), szarv alakú plasztikák (500-501. oldal, Fig. 63-64), különböző kisplasztikák töredékei (503. oldal, Fig. 66), doboz alakú edények és/vagy házmodell töredékek (504-505. oldal, Fig. 67-68), számos oltár és mécses (506-528. oldal, Fig. 69-91), egyfulü csészék és csészefulek (529-540. oldal, Fig. 92-103), valamint különböző típusú nehezékek és „agyagcipók” (541-579. oldal, Fig. 104-142), agyagból és kőből készített karperecek (580-582. oldal, Fig. 143-145), illetve egyéb apró kerámiatárgyak (583-590. oldal, Fig. 146-153) találhatók. A kötet tanulmányozása során felmerült valamennyi kérdés tárgyalására egy könyvismertetés keretein belül természetesen nincs lehetőség. A következő néhány észrevételt talán mégis érdemes kiemelnünk. 426
