Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)

Régészet - Horváth Ciprián: Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez (A levélmintákkal díszített kengyelek)

Horváth Ciprián

a Tisza-Körös-Berettyó által közrefogott területről származik, egy kb. 80-100 km átmérőjű körből.34 (1. kép)

Elterjedésük súlypontja tehát a Felső-Tisza-vidék, illetve a Tisza-Körös-Berettyó által közrefogott terület. Úgy gondolom, valószínűsíthető, hogy ezen a régión belül készülhettek (vagy legalábbis döntő többségük), ennek - úgy vélem - nem mondana ellent a tarnaörsi kengyel sem, hiszen földrajzi távolsága nem esik messze a legnyugatibb lelőhelyektől. Kevésbé illik azonban e képbe a banai35 és a kolozsvári kengyel. Az előbbi sír leletanyaga közismerten máig egyedi a Dunántúlon, míg az utóbbi temető leletanyaga felső-Tisza-vidéki kapcsolatokat mutat (Mesterházy 1990. 240., Révész 1996. 123.).36

Ornamentika

E kengyelek szárain feltűnő díszítés közös jellemzője a levél alakú berakásokból felépülő minta, mely többségében keretbe foglalt, ritkán a leveleket tartó szár, inda is feltűnik. E stilizált levélminták a korszak régészeti leletanyagában meglehetősen elterjedt formáknak számítanak: maga a tárgy alakja, az azon lévő díszítőminta, illetve e kettő együttese esetében is megfigyelhető ez a forma, pl. csüngök, haj fonatkorongok, lószerszámdíszek esetében.

A díszítőrendszerek a következő mintákra bonthatók:

1. levél alakú minta

2. 1. hármas levélcsokor alakú vonalas minta37 (10—11. kép)

2. 2. hármas levélcsokor alakú egybefüggő, poncolt felületű berakás38 (5. kép)

3. félkör alakú minta39 (5. kép)

4. enyhén ívelt, horgas végű, vékony szalagszerű minta40 (2., 6., 8-9. kép)

5. karéjos minta41 (4. kép)

6. rövid levél szár42 (2-3. kép)

34 „Még kevesebbet tudunk a magyar mesterek termékeinek az országon belül való vándorlásáról. Az egyetlen, de nem okvetlenül biztos támpontnak a hasonló vagy éppen azonos tárgyak előkerülési távolsága kínálkozik. így általában 60-120 km-es távolságokat figyelhetünk meg...” (Bálint 1976. 150.) „Über den Binnenhandel wissen wir noch weniger. ... In einigen Fällen wurden in einer Entfernung von 40-60 km Haargeflechtschmuckstücke gefunden, die aus derselben Gußform stammen. Scheibenförmige Anhänger und Gürtelbeschläge, sichtlich aus ein und derselben Werkstatt, kamen in Fundorten zutage, die 60-80 km voneinander getrennt liegen, doch wurden auch Gürtelbeschläge aus derselben Produktion in 100-200 km Entfernung entdeckt.” (Bálint 1989. 225.) Az övveretek kapcsán még nagyobb elterjedési távolsággal számol Mesterházy Károly: „A Felső-Tisza vidékén legalább egy ötvösműhely működött, melynek termékei nagyobb körzetet is kielégítettek, mint a közvetlen környék.” (Mesterházy 1995. 1042.) „A Felső-Tisza vidéki ötvösműhely szériában készítette a pompásnál pompásabb öntvényeket. így ma már a hasonmás darabok összeállításával a műhely hatósugarát is ismerjük. A díszes fegyveröveket teljesen azonos mintájú és alakú veretek borították a szeghalmi, a bashalmi és a balatonszemesi sírleletben.” (Mesterházy 1996a. 792.) Ez utóbbi két lelőhely távolsága légvonalban megközelítőleg 300 km.

33 E kengyel pontos díszítése nem ismert.

30 Bóna István véleménye szerint a Zápolya utcai temetőben nyugvó csoport tagjai sohasem jártak a mai Magyarországon vagy attól nyugatra, a honfoglalás kezdetén telepedhettek le a mai Kolozsvár környékén (Bóna 2001. 76.).

37 Sárrétudvari-Poroshalom 1. sír.

38 Magyar Nemzeti Múzeum, ismeretlen lelőhely.

39 Magyar Nemzeti Múzeum, ismeretlen lelőhely.

40 Balkány-Verébsár dűlő, Magyar Nemzeti Múzeum, ismeretlen lelőhely, Rakamaz-Strázsadomb A(?) sír, Sárrétudvari-Hízóföld 41. sír.

41 Kolozsvár-Zápolya u. 11. sír, Tamaörs-Szentandrási határ.

42 Balkány-Verébsár dűlő, Jósa András Múzeum, ismeretlen lelőhely.

66