Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Németi János: A Hajdúbagos/Pişcolt-Cehăluţ csoport
A Hajdúbagos/Pi§colt-Cehálut csoport Értékelés A Hajdúbagos/Pi§colt-Cehálu( csoport a következő földrajzi zónákra terjedt ki (1. kép): 1. Nagykároly és az Ecsedi-láp vidéke, egészen a Homoród-csatornáig vagy esetleg a Szamos holtágáig. Ezt a területet véleményünk szerint a középső bronzkor végéig (Koszider fázis) az Ottomány kultúra népessége ülte meg egészen a klasszikus Felsőszőcs kultúra megjelenéséig (Román-Németi 1990. 47., Kacsó 1995. 98.). 2. A Kraszna folyó völgye, a Somlyói-medence valamint a Szilágyság nyugati területe egészen a Berettyóig. Ezt a területet a klasszikus bronzkor végén nagy részben a Wittenberg kultúra IV. fázisának a népe lakta. 3. A Berettyó folyó és a Sebes-Körös közti terület, amelyhez hozzátartoznak a Nagyvárad környéki leletek is (Biharea kultúra vagy legutóbb pre-lgrita). 4. A Nyirség homokos dombvidéke együtt az Északnyugat-Romániához tartozó területekkel. A középső bronzkor végén ezt a területet szinte a Tisza vonaláig ugyancsak az Ottomány kultúra népe ülte meg - például a vásárosnaményi leletek (Kovács 2003. 525-533.). 5. Az Érmellék egészen Pocsajig, valamint a Tasnádi dombvidék, amelyet a középső bronzkor végén szintén az Ottomány kultúra népe lakott. A fent említett földrajzi zónákban a Felsőszőcs kultúra klasszikus fázisának leletei csak importként találhatók meg együtt a 1 lajdúbagos/Pi$colt-Cehálut leletekkel. Ezzel szemben a Hajdúbagos/Pi$colt-Cehálut kerámia ritkán fordul elő a Felsőszőcs kultúra településein, és csakis a két kultúra határzónájában (Pete/Csengersima határátkelő, valamint Bicaz-Igoaie - Kacsó 2005, 1/19 kép). A Nyirség keleti területeit, valamint a Kárpátalja vidékét a Felsőszőcs kultúra népe foglalta el (Balaguri 2001. 244. - elterjedési térkép, Sztanovo kultúra néven). A Hajdúbagos/Pi§colt—Cehálut csoport települései általában a folyók, patakok partján, valamint a lápos területek magasabb szigetein találhatók. Rendszerint nagy kitérj edésűek, és többségükben egyrétegűek. Emiatt a települések nagy részét, elsősorban a felszínhez közeli objektumokat- mint például a nagyobb méretű házakat, amelyeket a paticstöredékek jeleznek - a mezőgazdasági munkálatok megbolygatták. Az is megfigyelhető, hogy ezek a települések rendszerint a teli kultúra megszűnése után, azok közelében találhatók, de a szuperpozíció nem jellemző. Kivételt képez Ottomány-Földvár, amelynek a felső településszintjéről származó leletek Hajdúbagos/Pi$colt-Cehálut településre utalnak. A csoportra - vagy talán kultúrára)?) - kizárólag a hamvasztásos umás sírok jellemzőek: Csomaköz-Tökös (M6), Flajdúbagos-Daraboshegy (18 sír), Sárrétudvari-Hízóföld (22 temetkezés), Hajdúszoboszló (bolygatott sírok), Berettyószéplak (4 bolygatott sír), valamint Zsáka (3 urnasír?). A 1 lajdúbagos/Pi$colt-Cehálut csoport (kultúra?) belső kronológiájáról még korai volna biztosat mondanunk. A találgatások mellőzésével azonban azt már bizonyosan tudjuk, hogy követi az Ottomány III. a-b (Koszider) fázist, amelynek népessége feltehetőleg továbbél - amire mind a kerámiaformák, mind a díszítőmotívumok utalnak -, kiegészülve a halomsíros kultúra hatásaival. Ezt a meglátásunkat arra is alapozzuk, hogy több olyan települést ismerünk, amelyek ún. határesetet képeznek: ahol a kerámia alapján nehezen lehet eldönteni, hogy még a Koszider szintbe vagy esetleg már a Hajdúbagos/Pi§colt-Cehálu( csoportba tartoznak (azaz utóbbinak a kezdeti fázisához tartoznának?): Kőszegapáti-Pál-lapály, Szilágypér-Rozgaz, Tasnádszarvad-Faluhely 327. hsz., Szilágyzovány-Temetődomb, Nagyvárad-Salca (Pepinierá), Mónospetri-Szeméttelep vagy esetleg Érbogyiszló-Legelővölgy. Az első késő bronzkorinak vélt leleteket - amint már említettük - még 1978-ban közöltük. Ekkor még nem határoltuk el az Ottomány kultúra késői III. a-b (Koszider) fázisát, mint 41
