Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Művészettörténet - Cservenyák László: 100 éve született Kertész Klára keramikusművész
Cservényük László logikáját, egyszerűségét, eltérithetetlen céltudatosságát az emberi parány nem veheti ostroma alá, csak kibékülhet vele. A legtöbb öröm forrását kétségtelenül állatábrázolásai jelentik. És talán azért, mert mindegyikben van valami emberre szabott gesztus, szeretetteljes empátia. Mintha maga az ember reinkarnálódna az állati viselkedésben. Ez is lehet magyarázata, hogy Kertész Klára kerámiái javarészt nem használati tárgyak. Persze nincs ebben semmi „nem evilági”. Miért lenne hihetetlen, hogy egy állat is szeretheti kicsinyét, hogy szenved, féltékeny, büszke, ne adj isten okos vagy kacér. Kertész Klára művészete anakronisztikusnak tűnik egyre pergőbb valóságunkban. Már-már aggodalommal tölt el bennünket a csend, a lombszürte levegő, az aszfalt mélyedésében húzódó tócsa, a jó emberi szó: a mozgó világ hiányjelei. Nap mint nap új csodákat várunk és szokunk meg, mohók, elégedetlenek és türelmetlenek vagyunk. Fáradtságunkat diadalnak, törtetésünket érdemnek véljük. Ilyen háttérben Kertész Klára valóban kortévesztő. Munkáival nem kényszerít újabb versenyfutásokra, nem sugalmaz vakrepülést, nem kínálja a zaklatottság veszedelmes gyönyörét. Pedig kortársunk, ugyanazt a rossz levegőt szívta, ugyanazt a kétes tisztaságú vizet itta, idegeit rágta a zaj, látását gyengítette a szmog. Akkor hát ... ? Velünk vagy ellenünk? Tudom, velünk. A legjobb időben volt jelen közöttünk, amikor veszendőbe menő értékekre és magatartásra intett. Súgott: életörömöt! Megnyugtató, pihentető pont, mint egy kerti pad a fényverte lombok alatt. Művészete olyan, mint egyik kis angyalfigurája: könnyed és kibékítő. Ha megrázza képzeletbeli csengettyűjét, köré sereglenek a madarak, s látjuk, amint a kóródi rét füvén két kis meztelen talpacska tápod. „Úgy érzem, mintha hosszú vándorlás után hazaérkeztem volna” - mondta Kertész Klára keramikus művésznő 1978. június 10-én a Jósa András Múzeumban megnyíló életmű kiállítása után, ahol mintegy kétszáz kerámiáját a megyének ajándékozta. Igazán valójában csak akkor érkezett haza, amikor 1994-ben a Szatmári Múzeumba került a teljes anyag. Németh Péter megyei múzeumigazgató úgy gondolta akkor, hogy Kertész Klára kerámiáinak 396
