Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Művészettörténet - Dr. Jakó János: Jósa András emléke a numizmatikában
Dr. Jakó János Mi lehet a magyarázata a Jósa-ábrázolások e gazdagságának? Kétségtelen, hogy a Jósa András nevét viselő két nagy megyei intézmény, a Jósa András Múzeum és a Jósa András Oktató Kórház több alkalommal is kezdeményezte egy-egy érem vagy plakett készítését. Példaként a 2. és 11., illetve a 3., 7., 14., 16., 17., 18. és 19. tételek említhetők. S van még egy fontos tényező, a Sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikái Alkotótelep, illetve az ott dolgozó művészek munkássága. Az alkotótelep (a müvésztelep elnevezés is közismert) 1970-ben, Tóth Sándor javaslatára alakult meg, s még ugyanebben az évben Czinder Antal és Tóth Sándor szakmai irányítása mellett meg is kezdte működését (Tóth 1997.). A meghívott magyar és külföldi művészek száma már az első húsz évben meghaladta a kétszázat (Matits 1997.). Közöttük több, Jósát ábrázoló munka alkotója (Fritz Mihály, Fűz Veronika, Szabó Iván, Vera Veisza és Algirdas Bosas) is megtalálható (Tóth 1997.), ami könnyen érthetővé teszi a 4., 5., 6., 8., 9., 10., 12., 13. és 15. számú alkotások megszületését. Itt kell megemlítenem, hogy Ligeti Erika is dolgozott az Alkotótelepen (Tóth 1997.), de szép Jósa-érme (2.)2 még a telep megalakulása előtt készült. Az Alkotótelep díjai közül az 1984-es Jósa születésének 150. évfordulója alkalmából a Jósa András Múzeum nevéhez fűződik (Matits 1997.). Talán ezzel is magyarázható, hogy Szabó Iván 9. és 10. sorszámú, valamint Algirdas Bosas alkotásai (12. és 13.) ebben az évben születtek. (Szabó Iván 11. számú érme is ekkor készült, de - mint már említettem - a Múzeum megrendelésére.) A bemutatott 18 bronzérem és -plakett tíz művész alkotása, közülük négy fűződik Tóth Sándor és ugyancsak négy Szabó Iván nevéhez. Tóth Sándor munkái (3., 16., 17. és 18.) a Kórház megrendelésére készültek, a Szabó Ivánéi közül all. számú a Múzeum felkérésére. A hollóházi porcelánérmen (14.) szereplő portré alkotóját nem ismerjük. A művészek Spányi Géza (1869-1946) kivételével Jósát személyesen nem ismerhették, fényképek alapján dolgoztak, de segíthette munkájukat Zahorai János Jósáról készített olajképének (1899) és Osváth Imre Jósa-szobrának (1934) tanulmányozása. (Mindkettő a Jósa András Múzeumban található.) A bevezetőben szó esett az alkotások művészi megfogalmazásról és megjelenítésről. E sorok írójának nem lehet a feladata az érmek és plakettek művészi szempontból történő értékelése. Arra nem is vállalkozna. A Jósa-ábrázolások és a kompozíciók szépségére, ötletességére, valamint sokrétűségére viszont örömmel hívja fel a figyelmet. A Jósa-portrék megjelenítése rendkívül változatos. A fej (1., 4., 10., 14.) és a klasszikus mellkép (2., 3., 6., 7., 11., 15., 16., 17., 18., 19.) mellett teljes mellképek (5., 8., 9.) is előfordulnak. Algirdas Bosas érmein (12., 13.) Jósa alakja oszlopon álló mellszoborként jelenik meg, míg a háttérben a Váci Mihály Városi Művelődési Központ (12.), illetve a Jósa András Múzeum (13.) körvonalai láthatók. A fiatal (14., 16., 17., 18.) és az idős (1., 4., 5., 8., 9., 15., 19.) Jósa ábrázolására egyaránt találunk meggyőző példákat. A plakettek közül különösen kedves és megragadó Szabó Ivánnak a korsót féltő gonddal kezei között tartó Jósát megörökítő két (csaknem azonos) alkotása (8., 9.), valamint Fritz Mihály díszes keretbe foglalt, szinte fényképszerű Jósa-ábrázolása (5.). A „hátlapok művészete” önmagáért beszél. Ligeti Erika (2.) és Szabó Iván 11. sorszámú érmének hátlapja rendkívül ötletesen és tömören jeleníti meg a régészetet. Az épségben megmaradt szép korsó és közvetlenül alatta annak lenyomati képe (2.) az ásatás folyamatát, a földből éppen kiemelt tárgyat szemlélteti, míg a tarsolylemez (11.) a Jósa András Múzeum féltve őrzött gazdag honfoglalás kori emlékeire utal. A Múzeum klasszicista homlokzatát Fritz Mihály Jósa-érmének (4.) 2 A zárójelben feltüntetett számok az ismertetőmben szereplő numizmatikai alkotások sorszámára vonatkoznak. 390
