Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Művészettörténet - Terdik Szilveszter: Kaplony monostorának újjáépítése Károlyi Sándor (1669--1743) korában
Kaplony monostorának újjáépítése Károlyi Sándor (1669-1743) korában ha a Redl levelében emlegetett cifrázás nem csupán a külső épülettagozatok kidolgozására vonatkozik. Úgy tűnik, hogy ezekben az években Nagykárolyban is dolgozott olyan mester, aki képes volt figurális stukkókat készíteni, ugyanis az ekkoriban befejezett nagykárolyi görög katolikus templom kupoladobjába helyezett, a négy evangélistát ülő helyzetben ábrázoló stukkók ekkoriban készülhettek (Terdik 2007. 363-364., 3-5. kép). A templom külső vakolása és belső kimeszelése még éveket csúszott,68 végül is egy nagyváradi mester fejezte be 1740-ben. A tornyok vakolása is csak ekkor történt meg.69 Az újjáépítőről és a munkáról több chronosztichonos felirat is megemlékezett az épületen, amelyek alapján 1739 és 1740 jön ki a befejezés dátumaként.70 Különös, hogy a sok építési adatból nem derült ki pontosan, hogy mikor, melyik építési fázisban készült el a templom déli oldala mellet húzódó, félig földbe süllyesztett, új családi kripta és a hozzá kapcsolódó Szűz Mária kápolna, amelyen keresztül az előbbit lehetett megközelíteni. Ez az új kripta a templom főhajójában, a diadalív előtti kisebb sírboltot volt hívatott felváltani.71 Sajnos ugyanígy nem jöttek elő egyelőre adatok a templomban függő, XVIII. század elejére datálható, különösen szép, vászonra olajjal festett 14 stációkép készítésére vonatkozóan sem (Muhi 2001. 44.). Epilógus Károlyi Sándor nem csak a család ősei és a katolikus hit iránti buzgalomból igyekezett minél több eredeti rész megtartásával újjáépíteni a kaplonyi templomot, hanem minden bizonnyal a tőle megszokott nagyfokú gazdasági pragmatizmusból is. Ez a hozzáállás nem csak a templomok, hanem a várak újjáépítése során is megfigyelhető: míg a középkori nagyecsedi várra egyszerűen kőbányaként tekintett, addig a saját birtokában lévő erdődi várban folyó építkezés során már az 68 „...kegyelmes uram az váradi kőmívesek el nem jöttek, hanem negyed napja már hogy az kőmíves mester ide érkezvén, s hadnagy uramnál intiunálván magát, holl majorházban hol itt töltöte idejét és már szintén re infecta vissza tér vala, hanem ma reggel sejtettem meg, és azonnal fel kerestettvén , meg ravazodtam (?), s mindgyárt ki vittem Kaplyonba, s ámbár az vakoláshoz idő ellen excipiált és éppen nem remélheti eléghséges idejit hozzá, meg alkudtunk véle száz három forintokban nagy nehezen, két száznál nem akarván aláb szállani, úgy hogy az tornyokat is meg erősítse, s beliül is meg vakollya és kívül belül meg fejérítse, és ahhoz az Ngdos uraság manuáriusokat rendellyen, ez pedig Excellentiád kegyelmes placidatiójáig. írtam már Vice ispán Baday Uramnak, hogy az ide küldött kőmívesek promotiojához assistállyon, Ha Excellentiád méltóztatik kegyelmessen helyben hadni, én nékem kivált az tornyokat állította nagy munkának, másként szászhúsz forintnál többez nem mertem volna idgér ni.'" Jasztrabszky János Károlyi Sándornak, Károly, 1739. szept. 15. (MOL P 398, 30802.) „Még az váradi kőméves [...] érkezvén, érkezésikkel, addig pedig az kép faragó iránt Excellentiád kegyelmes parancsolattyát alázatossan fogom követni.” Jasztrabszky János Károlyi Sándornak Károly, 1739. szept. 26. (MOL P 398, 30799.) ,yJz kőmíves kegyelmes uram ell hittem már tavaszra hadta Kaplyont, éppen ell végezhette volna pedig.” Jasztrabszky János Károlyi Sándornak Károly, 1739. szept. 26. (MOL P 398, 30802.) 69 1740. máj. 2.: Jöttem dispositiókat [...] az kaplonyi tornyok vakolásárul”, máj. 30-án megjegyzi, hogy a kaplonyi tornyok vakolása folytatódik (Károlyi 1865. II. 169.). 70 Ezeket közli a magyar fordítással együtt Szirmay, miszerint az egyik a templom hajóján a másik ,A 'Szentség tartó részén fél hóidformára” (Szirmay 1810. 49-50.). Ezekben Károlyi Sándor a templom alapítási éveként 1080-t adott meg, de nem egészen világos, hogy honnan és miből vette. Tempfli újraközli a feliratokat, az első szerinte a templom főhomlokzatán kívül lehetett, a kórusablak fölött, míg a második (1739-et kiadó írás) szerinte a tabemákulum (!) fölött volt (Tempfli 1996. 127, 130.). Tempflinek az első felirat helyét illetően igaza is lehet (bár itt a meg nem valósult Révai tervből indul ki), a második esetében bizonytalanul fogalmaz. Nehezen hihető, hogy közvetlenül a tabemákulum fölött kellett volna efféle felirat (mivel ott a főoltár felépítménye lehetett), hanem Szirmay nyomán inkább arra kell gondolnunk, hogy a diadalív főhajó felé néző homlokfalán lehetett az ív vonalát követő felírás. Tempflit a Szirmaynál használt „szentség-tartó” szó bizonytalaníthatta el, amit szerintem nem modem értelemben kell vennünk, hanem inkább a latin, sanctuarium szó magyar fordítását kell benne látnunk, amelyet - mármint a latin szót - ekkoriban a mai szentély (mint épületrész) értelemben használhatott Szirmay. 71 A kisebb kriptát állítólag 1737-ben záratta le Károlyi Sándor azzal a vörös márványlappal, amely mai napig megvan. Nem kizárt, hogy a déli oldalon, a hajó teljes hosszában húzódó kripta ekkor készült el (Tempfli 1996. 131.). 363
