Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Papp D. Tibor: "A bevezetés a kocsmológiába" című kutatás zsidó kocsmákról szóló része, különös tekintettel a XIX. századi Nyíregyházára
Papp D. Tibor melynek bevételét a ’kisdedóvó’ részére adta át 1845-ben Kacz Henrikkel a borkimérés privilégiumát tudhatták magukénak. A Korona-házban (nem azonos a ma is álló Korona Szállodával) szintén kocsmát bérelt. A bor kimérésével Jakabovits Antalt (ő is izraelita volt) bízta meg, amiért feljelentették, mert a szerződés megtiltotta zsidó kocsmáros alkalmazását. Kibővítve vállalkozásainak körét, négy mészárszéket is bérbe vett 1846-ban. A városnak 161 Ft-ot fizetett ezért Dániel egy évre és tartozott 100 font faggyút is szállítani. Ebbe az üzletágba Eisenberger Adolf is belefogott. Megerősödött a helyi vállalkozói réteg is és 1847-ben Kobilicz nyíregyházi lakos kapta meg a kocsmáltatási és vásárvám jogát Eisenberger Mór és Kacz Henrik előtt. Kacz Henrik debreceni lakos volt, a Csillag kocsmában bérelte a bormérés jogát 1844-ben, valamint kezében volt a Kóser vendéglő bérlete 1844 és 1847 között. A Kóser vendéglőben csak izraeliták vásárolhattak bort, ’hegyi’ borokat nem - csak helyi (orosi, király telki, keresztúti) borokat mérhetett ki. Az évi bérleti díj 42 Ft volt, azért ilyen kevés, mert évente egy országos vásár alkalmával mérhette az italt. 1845-től 1847-ig a Korona épületében lévő kocsma bormérési jogát is magáénak tudhatta. Pálinkát nem árusíthatott, olyan bort, melyet nem nyíregyházi lakos termelt, nem tarthatott (hegyi borokat sem), a város vezetése azt is meghatározta, hogy hiány esetén honnan szerezhet be bort. Az évi bérleti díj 1265 Ft volt." (Rjczu 1992. 10-11.) A fentiekből látható, hogy a zsidók beilleszkedése a város kereskedelmi életébe folyamatosan javult, de az alábbi dokumentum - melynek nyelvi szerkezete még a korbeli írások között is kirívó - bizonyítja, hogy Nyíregyháza nem viselte a szívén a zsidók kereskedelmi tevékenységét: ,fmbátor az országos vásárokra való megjelenés s ottan való sátorozás országszerte minden helyeken különbség nélkül megengedendő volna, s csupán ilyetén közönséges engedetem gyakorolhatása tekintetiből szokatanak állandó sátoroknak. Allíttatásait a zsidóknak ott is, ahol különben meg nem szenvedtetnek megengedtetni, nehogy azonban mindemellett is a sátoroknak ezen városbeli országos vásár helyén zsidók által is állíthatásába, azoknak ide becsúszásába vagy becsúszhatásokra való okoskodásra mód s alkalmatosság lennék, avagy csak távolról is tétessen, a 2409. számú jegyzőkönyv felolvasása folytában az állandó sátor felállíthatása iránt Swarcz Izsák zsidó kereskedő által kért engedetem megtagadtatik.”' A nyíregyházi zsidó kocsmárosok a XIX. század végére beilleszkedtek a város vendéglátóiparába. A jóval későbbi „numerus clausus” nem vonatkozott rájuk és minden nyíregyházi polgár ott ivott - felekezettől függetlenül -, ahol neki jólesett. A levéltári adatokat böngészve, az 1830-as években egy régi ismerőst találunk: Ganczfried Dávidot. Képként közöljük a Jegyzőkönyvet. A zsidók országos vásáron történő sátor állításának megtiltásáról 1830. november 8-án kelt iratot ld. SzSzBML V. A. 101 /a. 4/4. No. 2421. 332 SzSzBML V. A. 101. 4/4 kötet 2785 bejegyzés
