Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Bene János: Huszársorsok ezüst cigarettatárcákon
Huszársorsok ezüst cigarettatárcákon Bene János A vésett ezüst cigarettatárcák a XIX. század végétől jöttek divatba, s mind a férfiak, mind a nők előszeretettel vásárolták, használták. Külső formájuk, éppen a bennük tárolt cigaretták mérete miatt viszonylag állandósult, fedőlapjuk - esetleg hátlapjuk, ritkábban belsejük - viszont megszámlálhatatlan lehetőséget nyújtott tulajdonosaiknak arra, hogy számukra fontos információkat vésessenek rájuk. A Jósa András Múzeum Helytörténeti Gyűjteményének militaria anyaga is rejt magában ilyen jellegű tárgyakat. Ezek mind a katonai szolgálathoz köthetők, s azon belül is tanfolyamokhoz, hadjáratokhoz vagy éppen nagyon különleges személyes esetekhez. Bár a két világháború közötti időben az ezüsttárgyak ára viszonylag alacsony volt, természetesen ezen emléktárgyak elkészíttetését, megvásárlását inkább a magasabb jövedelemmel rendelkező hivatásos és tartalékos tisztikar tagjai között kell keresnünk, semmint a sor- vagy továbbszolgálatot teljesítő legénység vagy éppen a hivatásos altiszti kar körében. A gyűjteményben lévő hat darab tárca vésetét tekintve az alábbiak szerint csoportosítható: Equitációs emlék 1 db Tartalékos tiszti tanfolyam emléke 2 db Hadjárat emléke 3 db Ezek a tárgyak időrendben is a fenti besorolást követik, tehát így tárgyaljuk őket. 1. Equitációs emlék Az equitáció a lovastisztek kötelező lovaglótanfolyama volt. A hivatásos tisztikar szakismeretének, képességeinek továbbfejlesztését szolgálta. A magasabb lovastudást az évente megtartott, kezdetben egyéves, majd hét, végül öt hónapig tartó lovaglótanfolyam, az ún. equitáció keretében sajátították el a résztvevők. A tanfolyamot a kezdeti időkben, tehát az 1920-as években és az 1930-as évek első felében lovasdandáronként szervezték meg. A Magyar Királyi Honvédség négy huszárezredét két dandárba sorolták, az 1. és 4. huszárezred alkotta a 2. lovasdandárt, a 2. és 3. huszárezred pedig az 1. dandárt. Az 1. lovasdandár parancsnoksága előbb Székesfehérváron, majd Kecskeméten volt, a másodiké mindvégig Nyíregyházán. 1938-ban a két dandár számot cserélt és átrendeződött, attól kezdve a nyíregyházi dandár 1. lovasdandárként szerepelt a hadrendben, alárendeltségébe pedig a 3. és 4. huszárezred tartozott, míg a kecskeméti 2. lovasdandárt az 1. és 2. huszárezred alkotta. 1935-ben a lovasdandároknál felállított equitációk megszűntek, és valamennyi huszárezred, illetve a vegyesdandárok huszárszázadai (fedőnevükön csendőrlovas alosztályok) Komáromba, a Magyar Királyi Központi Lovastiszti Továbbképző Tanfolyamra küldték tisztjeiket. NyJAMÉ LI. 2009. 311-327. 311
