Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Zsoldos Ildikó: Az 1905-ös és az 1906-os szabolcsi választások és győzteseik
Az 1905-os és az 1906-os szabolcsi választások és győzteseik mint teljesen természetes, s már megszokott jelenségekről beszél, miközben kijelenti, hogy a mostaniak a múltkorinál nagyobb méreteket öltöttek.22 * (Mármint a vetélytárs részéről.) A levél szerint Kállay Leopoldnak és korteseinek a győzelem érdekében alkalmazott eszköztára olyannyira tág volt, hogy abba a becsületsértés is belefért. Állítólag Horváthot néplázító szocialistának minősítették, álfuggetlenségiként emlegették. Sőt antiszemita felhangok is elhangozhattak a kampány során, hiszen a vesztes így írt: „Még egy van, mit a választási mozgalmak alatt hátrányomra kívántak kihasználni, hogy nagy zsidó barát vagyok.” Majd kifejti a nyilvánosságnak a zsidósággal kapcsolatos álláspontját: ,JEz a nép missiót teljesít. Kiválasztottál vezetnek a szellemi téren, vezet a vallás etikai terén. Háromezer éve tartja nagy szétszórtságában és kimondhatatlan üldöztetései közepeit az egy Isten imádás magasztos eszméjét. A bibliánkat és magát Krisztusurunkat ők szolgáltatták. Kérdem tehát nem-é immorális dolog az antisemitizmus? Jól tudom, hogy sok köztök a pusztító elem, az uzsorás, a kártékony alak. Ennek így kell lenni. Ezek az ephemer alakok a könnyelműség irtására teremtettek már, eleve más társadalmi rétegekkel szemben. Nagyrészt azonban üldöztetés és elnyomatás terelte őket azon téves útra, melyen csak a pénz után törve, módokat nem választva sietnek a vagyonosodás, mint olyan bázis után, melyeken mások által tisztelteivé lehetnek. Bár ébrednének fel, úgy a középnemes osztály, mint a parasztság, szorgalomra kelve, dolgozva, takarékoskodva kelnénk és feküdnénk, azonnal látnánk, hogy már a zsidók kik körülöttünk vannak, nem rossz indulatu pusztító elemek többé, de segítő társak az igazi küzdelmes, nehéz életharcunkban. Bár e választásomon nem tett érdekemben egy intelligens zsidó barátom, hiába kértem, és a szegénysorsu, utolsó percen megvásárolt zsidóság szolgáltatta a bukásomhoz éppen elegendő néhány alakot, mégis öntudattal szeretem az igazi, valódi vallásos intelligens zsidókat és az emberiség evolutionalis processusában szükségesnek tartom a többit.” (Szabolcs 1905. február 4., Nyírvidék 1904. február 5.) A lakossági - vagyis a pártok nevével fémjelzett - visszaélések felvillantása után térjünk rá a hatósági, tehát a hivatalos hatáskörben elkövetettekre. Ezzel az eszközzel mindenekelőtt a kormánypárt élt, de azokban a megyékben, ahol a közigazgatás a függetlenségiek kezében volt (mint Szabolcsban is), ők is alkalmazták ezeket. Míg 1901-ben leginkább a tiszalöki és a nyírbátori, addig 1905-ben a kisvárdai kerületben hivatalt viselő személyek ellen érkeztek feljelentések hatalommal való visszaélés miatt. 1901-ben dr. Pap Zoltán emelt panaszt a belügyminiszternél a tiszadobi és a tiszabüdi jegyzők ellen, ám a póttárgyaláson a panaszló visszavonta feljelentését, ahol konstatálták, hogy „a bejelentés egyes választók téves és most már általok is visszavont informatio alapján adatott be és megtorlásra érdemes komoly alappal épen nem bírt.” (SzSzBML IV. B. 401. 3. d.)22 A nyírbátori kerületben erőszakoskodás miatt panaszolták be a szabadelvű pártiak a főispánnál a nyírmadai, a ramocsaházi és a piricsei jegyzőket, kik ellen fegyelmi eljárást rendeltek el. Ujlaky Gyula rohodi bírót fel is függesztette a főispán (SzSzBML IV. B. 401. 3. d.).24 1905. januárjában Barcs Béla kisvárdai királyi körjegyző ellen az 1899. évi XV. törvénycikk 167.§-a alapján - mely kimondta, hogy „állami és törvényhatósági közhivatalnok, a rendezett tanácsú városok polgármestere és rendőrkapitánya, s a községi (kör-) jegyző nem vehet részt politikai pártgyűlések összehívásában, nem lehet azoknak elnöke; vagy jegyzője és tőlük megbízást el nem fogadhat; nem vehet részt a képviselőjelöltek körutazásában, továbbá valamely hatáskörébe eső cselekménye vagy mulasztása, illetőleg ezekre vonatkozó Ígérete vagy fenyegetése által, vagy általában hivatali állásának felhasználásával valamely választót bizonyos jelölt melletti, vagy elleni 22 1901-ben is dr. Horváth József és Kállay Leopold álltak szemben egymással, akkor 120 szótöbbséggel nyerte a választást Kállay Leopold. 22 Dobos Imre főszolgabíró jelentése a főispánnak 1901. október 21. 24 Főispáni jelentés a belügyminiszternek 1901. október 31. 291
