Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Zsoldos Ildikó: Az 1905-ös és az 1906-os szabolcsi választások és győzteseik
Az 1905-ös és az 1906-os szabolcsi választások és győzteseik a szavazatvásárlásnak, azaz a vesztegetésnek) melegágyául szolgált. Gerő András rámutat, hogy a korteskedéssel együtt járó vesztegetések a dualizmus választásain már a reformkorban kialakult és szokássá vált politikai gyakorlat örökségeként jelentkeztek. Először nagy valószínűséggel a XIX. század tízes éveiben tűntek fel, s a reformkorban már jól ismert tünetként állapíthatóak meg. Kialakulásukat elősegítette, hogy a kormány 1818-tól a megyékben a szavazatok ponderálása („súlyozása”) helyett azok egyenkénti számbavételét, tehát numerálását rendelte el (Gerő 1988. 70-71.). Feltűnésük, elterjedésük, majd tartós jelenlétük így a megyei tisztújításokhoz köthető, de belejátszottak a reformkori követválasztási küzdelmekbe is. Az 1840-es évek első felének publicisztikájában már megtalálhatjuk a korteskedés sajátos kinövéseit elemző, s ellenjavaslatokat tartalmazó írásokat. A vesztegetések, az agresszió különböző formái már annyira feltűnőek voltak, hogy 1843- ban megszületett az új „országlási modor” megnevezése is: a bunkókrácia. E megnevezés a korrupciónak leginkább kitett társadalmi csoportra, a megyegyűléseken és követválasztásokon ólmosbotokkal felvonuló bocskoros nemességre utalt, akik - nem lévén semmijük - szavazati jogukat bocsátották áruba, s erőszakos fellépésükkel segítették, illetve akadályozták meg különböző politikai akaratok érvényesülését. A korszakban a javasolt ellenszerek között a titkos szavazás bevezetése, a főispáni beavatkozások meggátlása, a szavazatvásárlás szigorú megbüntetése, s a „bunkókráciának” a szavazati jogból való kizárása éppúgy szerepelt, mint az a megfontolás, hogy lehetőleg minél kevesebb rendszabállyal gátolják a szabad véleménynyilvánítást. Ugyanakkor Szabó Dániel azt is hangsúlyozza, hogy a választási visszaélések nem magyarországi specialitások voltak, hiszen Európa valamennyi országának törvényhozásában találkozunk a XIX. század második felében választási korrupció elleni törvénnyel. A választásokkal, a képviselő-állítással kapcsolatos megvesztegetésről, korrupcióról a dolog természeténél fogva nem is rendelkezhetünk komoly kutatási eredményekkel. A szavazatok vásárlásakor ugyanis nem állítottak ki nyugtákat, átvételi elismervényeket. Hazánkban a választási eljárás 1899-es módosításával ugyan kísérletet tettek a pénznek a választásokat befolyásoló eszközként való visszaszorítására, a választók megvendégelésének, azaz az etetés-itatásnak a „szokásos” szintre csökkentésére, de nem sok sikerrel (Boros-Szabó 1999. 134.). E kérdéskört az 1905-ös szabolcsi választások kapcsán két szempontból közelítjük meg: egyfelől a képviselőjelöltek, illetve korteseik részéről elkövetett visszaéléseket, másfelől a hatóság általi korrupciót vizsgálva. A miniszterelnök már a választás előtt egy héttel figyelmeztette a vármegyék főispánját, „hogy már most szíveskedjék gyűjteni a legnagyobb óvatossággal és gondossággal adatokat minden visszaélésről és törvénytelenségről, melyek a választókerületekben itt-ott elkövettetnek úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki jelöltek részéről. Lehetőleg beszerezni szíveskedjék bizonyítékokat és a körülményekre részletesen kiterjedő hiteles kimutatásokat az etetés és itatásról, a hivatalos hatáskörben elkövetett visszaélésekről, izgatásokról és egyéb erőszakoskodási esetekről.” (SzSzBML IV. B. 401. 3. d.)11 Ezek bizonyítása azonban a legtöbb esetben nem volt lehetséges. határozott alakban visszaélést constatálni tulajdonképp nem is lehet - mert mindkét politikai párt jelöltjei és azok úgy nevezett kortesei is etettek-itattak, sőt talán pénzeltek, vesztegettek is” - jellemezte a főszolgabíró a nyírbátori kerület helyzetét, mely állapot általánosnak minősíthető (SzSzBML IV. B. 401. 3. d.).* 12 ,yl tisza löki képviselő választó kerület járásomhoz tartozó községeire vonatkozólag, általában oly választási visszaélések és törvénytelenségek elkövetését - akár a szabadelvű párt, akár az ellenzék részéről - mely külön és kivételes hivatalos eljárás megindítására ' ' Széli Kálmán miniszterelnök levele Szabolcs vármegye főispánjának 1901. szeptember 28. 12 Főszolgabírói jelentés a főispánnak 1901. október 28. 287
