Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Ulrich Attila: Szervezkedés és katonai tevékenység a Wesselényi-mozgalom korai szakaszában
Szervezkedés és katonai tevékenység a Wesselényi-mozgalom korai szakaszában sérelmek jogosak voltak, hiszen éppen ebben az időben indult újult erővel a rekatolizáció, azonban a vallási sérelmekbe sokszor vagyonszerzési cél is közrejátszott. Nem vitatjuk, hogy a Répássy Mihály, Máriássy László, Somogyi páter jezsuita papok birtokai elleni támadások okai között ne szerepelt volna a katolikusok elleni gyűlölet vagy a jezsuita rend feltétlen megsemmisítésének szándéka (Dajka István, Fancsikay László, Veréb János szerint), azonban a végrehajtók között lévő sok katonaelem azt a lehetőséget is felveti, hogy a támadók szándéka elsősorban a zsákmányszerzés volt. Természetesen a szószékről a prédikációk katolikusellenessége tisztán „szívből jövő gyűlölet”, ezekben az esetekben más okokat nem is kell keresnünk (pl. Czeglédy István, Porcsalmi András, Telkibányai István prédikátorok). A katolikus vallás elleni megnyilvánulások: Bagosi Márton (mándoki pap), Bakó Péter, Czeglédy András, Egeressy János, Farkas Fábián, Farkas Jakab, Gál György, Huszty Ferenc, Kazinczy Péter, Kiss János, Miskolci Péter, Porcsalmi András, Possay György, Sadány Mihály, Szőllősy István, Takács Jakab, Técsi János, Telkibányai István. Répássy Mihály jezsuita pap elleni támadás: Becz Miklós, Borbély János, Csató Albert, Donasovszky János, Nagy András, Pap András, Tóth Tamás, Trombitás István, Trombitás János. Máriássy László jezsuita pap elleni támadás: Keczer Menyhért, Vér Mihály. Somogyi (Somod) páter elleni rajtaütés: Donasovszky János, Fogarassy István, Tóth Tamás. A katolikus ellenesség természetes velejárója a német ellenesség volt. Ez a fajta ellenérzés a magyar társadalom szereplői között nem csak vallási, hanem etnikai síkon is megmutatkozott. A német ellenesség sokféleképpen került a felszínre. Ezek egyik eleme abban a jelentős számú fegyveres támadásban is megmutatkozott, amelyet német katonák és polgárok ellen követtek el. A korabeli közfelfogásban nem volt jobb náluk a királyhűségéről ismert magyar ember sem, sok közülük hasonló sorsra jutott, rendszeresek voltak ugyanis a birtokaik elleni támadások. Németek (katonák és polgárok) elleni katonai fellépés, fosztogatás: Antocz János, Balogh János, Baranyay György, Beleznay János, Bodor Benedek, Bónis Mátyás, Borbély András, Egry Bernát, Fodor Miklós, Gombos Imre, Görbe István, Halápy László, Hegedűs György, Ilosfalvay Gergely, Kádas Péter, Kálmán vagy Borsoló András, Kende János, Kökényesdy György, Mikolay Baltazár, Nagy István, Rátkay Lajos, Rozgonyi György, Serédy Benedek, Szabó Gergely, Szathmáry Miklós, Szikszay István, Szinynyey Ferenc, Trombitás János, Uray Mihály, Váradi Jónás. Királyhű emberek elleni támadás: Aranyi János, Kiss János, Pereczes István, Pinczés András, Trombitás János, Vészi János. Német ellenesség: Apáczai Tamás, Bánchy István, Bánóczy Sándor, Bay Mihály, Bemard István, Bessenyey István, Csemely György, Deli Péter, Désy Péter, Erdődi Sámuel, Gönczy István, Ispán Ferenc, Kádas György, Kende Gábor, Kéry István, Keviczky Miklós, Kiss Péter, Kövi Imre, Laskai Mihály, Mikolay Baltazár, Nikházy István, Petróczy Ferenc, Rácz Zsigmond, Rádi István, Rainer János, rákóczi Rákóczi Ferenc, Székey János, Szentkirályi Mihály, Sztankay Lajos, Zsolnay János. 273
