Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Kelemen Imola: Az M3-as autópálya 161. lelőhely (Nyíregyháza-Felsősima) állatcsontjainak elemzése
Az M3-as autópálya l6l. lelőhely (Nyíregyháza-Felsősima) állatcsontjainak elemzése AFelső-Tisza-vidék szabolcsi és nyírségi honfoglalás kori lovas temetkezéseiről Vörös István írt átfogó tanulmányt, miszerint ebben a korban a ló attribűtumokat (koponyás nyúzott bőr, bőr nélküli koponya négy lábvéggel, fog, ujjcsont stb.) rangra, nemre és életkorra való tekintet nélkül kapták. A népesség e kisebbségben lévő tagjainak áldozati lóval temetése - anyagiaktól független - hitvilágbeli szokás következménye (Vörös 2001. 589.). Vörös tanulmánya alapján a fentebb leírt 136. sír a lóbőrös temetkezések 3. fajtájához tartozik (lábvégnél összehajtott lóbőrös temetkezés — amely Bálint 1969. II. csoportjának egyik változata). E szerint: a ló feje az elhunyt lábszára mellett oldalt, a lábvégek a lábfej előtt (keletre) fekszenek. Az általa megvizsgált területről 9 ilyen típusú sír került elő, mindegyik Tiszabezdédről (1880-as évek, 1896). Ezek természetesen önmaguk közt sem egyeznek meg tökéletesen, de a katalógust átnézve, köztük és az általunk vizsgált 136. sír közti főbb hasonlóságok és különbségek a következők: Hasonlóságok (amelyek alapján besorolódtak a lóbőrös temetkezés ezen típusába):- a ló feje mindegyik sírban az emberi csontváz bal oldalán feküdt, a térd-lábszár mellett, nyugati tájolásban (kivétel a tiszabezdédi 1. sír, ahol a váz jobb oldalán feküdt, de szintén nyugati tájolásban),- a lábvégek az ember lábfeje előtt (keletre), déli tájolásban (változó, hogy egyenesen vagy térdben, bokában, ujjpercek fölött behajlítva). Más hasonlóságok:- a sírokban egy-egy férfi csontváza mellé helyezték a lóbőrt,- a koponya minden esetben magasabban feküdt, mint az emberi csontváz (25-50 cm),- az általunk vizsgált sír lószerszámleleteihez hasonlatosan a tiszabezdédi, Vörös I. által vizsgált 9 sír közül mindegyikben megtalálták a vaszabla és kengyel valamelyikét vagy mindkettőt: mindegyikben volt kengyel (3-ban csak 1 darab, 6-ban egy-egy pár), 7 sírban pedig volt vaszabla (a másik kettőben csak a kengyelek voltak). Különbségek:- a tiszabezdédi 9 sír lókoponyájának mindegyike az állán fekszik, míg az általunk vizsgált sírban lévő a jobb oldalán,- a tiszabezdédi 9 sir kengyelei közül 7 sírban körte alakú volt, 2-ben pedig 2-2 „felemás” darab, míg az általunk vizsgált sírban trapéz alakú kengyelpár volt. A 244. Árpád-kori sír A sír széléről két lófog került elő nagyon mállott állapotban, amelyek az ásató szerint feltehetőleg a mellette levő 245. császárkori kísérőárokból kerülhettek oda. A két fog egy ló bal felső állkapcsának előőrlője és őrlője (P2, Ml), csupán ezek azonban nem szolgáltatnak megbízható adatokat az állat korára vonatkozóan. A 245. árokból egy juvenilis ló koponyatöredékei kerültek elő, más fogak mellett a felső állkapocs előőrlői és őrlői is hiányoznak, a sírból előkerült két fog tehát valóban tartozhat ehhez a koponyához is. A 382. Árpád-kori sír A férfi sírból a halott jobb lábának külső oldalánál, azzal egy szinten, egy lókoponya került elő, amely bal oldalán, orral keletre feküdt. A koponya a felismerhetetlenségig töredezett, nagyon rossz állapotú, a porrá mállott szilánkok között csupán a következők azonosíthatóak: 153
