Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Jakab Attila: X-XI. századi temető Nyíregyháza-Felsősima határából (M3-as autópálya 161. lelőhely)
X—XI. századi temeto Nyíregyháza—Felsősima határából Ám a két eset között több különbséget is találunk: 1. A székesfehérvári sír mellett volt még egy sír, tehát legalább két temetkezéssel számolhatunk egymás mellett. Mivel a sírok körüli területet szisztematikusan nem kutatták át, nem zárható ki, hogy esetleg több sír is van (volt) az előbbiek mellett. 2. A sírban egy egyedi kialakítású kardot is találtak, míg Felsősimán a nyéltámaszos baltán kívül mindössze két nyílcsúcs tartozott a fegyverzethez. 3. A rádiótelepi, részben feltárt temető kora a X. század közepétől a XI. század elejéig határozható meg, míg a fentebb részletesen bemutatott temető ennél későbbi. A székesfehérvári A sírt Bakay Kornél szerint a X. század első harmadában ásták meg, ami egyben azt is jelentené, hogy a két temetkezés független a temetőtől (Bakay 1965/66. 83.). Ezzel ellentétben Kovács László szerint - bár a két sírcsoport nem ugyanannak a temetőnek a része - az A. és B. sírt a temető nyitásának első évtizedeiben kellett megásni. A két halottat saját vagy hozzátartozói kérésére a többiektől távolabb temettek el (Kovács 1995. 303—304.). Véleménye szerint a munkások által megtalált sírban egy, „a 10. század második felében Magyarországra érkezett előkelő rusz harcos nyugodott, akit már a magyar temetkezési rítust követve helyeztek örök nyugalomra.” (Kovács 1995. 304.) Az elmondottakat figyelembe véve kijelenthető, hogy - bár a két lelőhely között jelentős különbségek vannak - a meglévő hasonlóságokat nem lehet teljesen figyelmen kívül hagynunk.59 Koporsó A sírban 25 cm mélységben egy 55x70 cm-es koporsónyomot figyeltek meg. Tettamanti Sarolta megállapítása szerint szeg nélküli koporsók a X. századból elsősorban a Tiszától keletre, főleg a Felső-Tisza-vidékén találhatóak. Igaz, azt is hozzáfűzte, hogy ezek szinte kivétel nélkül nagycsaládi temetőkből ismertek (Tettamanti 1975. 93-94.). Újabban az ibrányi temető feltárása során sikerült több esetben - köztük egy lovas sírban - X. századi környezetben koporsót megfigyelni (Istvánovits 2003. 379.). A leletanyag Fegyverek Nyéltámaszos balta Ennek a viszonylag ritka tárgytípusnak a képviselőit - a nyéltámaszos bárdokkal együtt - elsőként Kovács László gyűjtötte össze. 1986-ban közreadott gyűjtésében négy darab nyéltámaszos baltáról tudósított (Kovács 1986a. 102.).60 Ezt a gyűjtést egészítette ki szakdolgozatában Petkes Zsolt, aki további négy példányt tudott felkutatni (Petkes 2006. 54-55.).61 Újabban Békéscsaba- Kender utca 24. lelőhelyen került elő egy nyéltámaszos balta magányos(?) sírból (Bóka-Medgyesi 2007. 170.). (Zárójelbe említem meg, hogy Ibránytól nem messze, Nagyhalászon került elő szórványként egy, a baltákkal szoros rokonságban álló nyéltámaszos bárd: Istvánovits 2003. 339-338., 171. kép 9-10.). Kovács László szerint a nyéltámaszos bárdok és balták - a Székesfehérvár-rádiótelepit kivéve - köznépi temetőkből láttak napvilágot, s némelyikkel kard és/vagy trapéz alakú 59 Vö. alább A „magányos” sír című alfejezettel! 60 Halimba-Cseres 142. sír, Ógyalla-Bagota 3. sír, Székesfehérvár-Rádiótelep A sír, Szob-Kiserdő 21. sír (Kovács 1986a. 102. - további irodalommal.). 6* Ibrány-Esbó-halom 199. sír, Nyíregyháza-Felsősima 136. sír, Przemysl, Kaposvár-Városi kertészet (Petkes 2006. 54.). Gyűjtésében a nyéltámaszos bárdok számát is további négy darabbal tudta szaporítani. Ezúton is köszönöm Petkes Zsoltnak, hogy munkájába betekinthettem és eredményeit felhasználhattam! 115
