Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Jakab Attila: X-XI. századi temető Nyíregyháza-Felsősima határából (M3-as autópálya 161. lelőhely)
Jakab Attila (Istvánovits 2003. 291.). A nyakperecek nagyobb része a XI. századból származik, de használatuk a XII. századon túl nem követhető (Szőke 1962. 93.). A tárgytípus finomabb csoportokra bontását Szabó János Győző végezte el. Felosztása alapján a Felsősimán előkerült darab a maga 0,4 cm-es huzalvastagságával a vékonyabbak közé tartozik (Szabó 1978/79. 52.). Ennek a típusnak a felső időhatára azonban nem teljesen tisztázott, s ebben nem sokat segít az említett sír sem - pontosabb korhatározó anyag nem került elő: a vele együtt talált gyöngyök a korszakban általánosan elterjedtek voltak. Hajkarikák A hajkarikáknak két alaptípusa került elő. Két férfisírban találtak kerek átmetszetü, egyszerű, nyitott változatok, míg egy harmadikban ennek egy ún. körte alakú variánsa került elő. Szőke Béla az egyszerű, nyitott karikákat a X. században használt ékszertípusnak tartja, melyeket az egyszerű S végű karikák szorítanak ki a 960-970-es években (Szőke 1962. 35.). A pusztaszentlászlói temető feldolgozása során Szőke Béla Miklós és Vándor László úgy vélekedett, hogy az egyszerű, nyitott karikákat két típusba lehet sorolni. Ezek használati idejéről a következőket jegyezték meg: ,ylmíg a nagyméretű, különböző módon viselt huzalkarikák a XI. század elejénél valóban nem keltezhetőek későbbi időre, a kisebb méretű karikák... továbbra is az egész 11. századfolyamán szerves részei voltak a viseletnek.” (Szőke-Vándor 1987. 54.) Érmékkel keltezett sírok alapján Kovács László is úgy vélte, hogy az egyszerű, nyitott karikák a XI. század végéig megtalálhatóak (Kovács 1994. 112.). Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy ezek az érmékkel előkerült karikák nagyméretűek vagy kisméretűek voltak-e? Ugyanis a 367. sírban előkerült közel kerek, vastag huzalú (3 mm), nyitott hajkarika egy érdekes problémát vet fel. A vele azonos sírsorban, a közvetlenül mellette fekvő temetkezésben egy I. András érme került elő. A kérdés az, hogy ez a közel 3 cm átmérőjű karika nagyméretűnek számít-e? A pusztaszentlászlói temetőben előkerült kisméretűnek meghatározott egyszerű, nyitott példány átmérője 10 mm körüli, míg a huzal vastagsága 1-1,5 mm volt. Ezt figyelembe véve az említett sírban előkerült karikát nagyméretűnek határozhatjuk meg. Ez pedig végső soron azt jelenti, hogy ezek a nagyméretű karikák legalább a XI. század közepéig használatban voltak. A 382. számú lovassírban előkerült karika a kisméretű, vékony típusba tartozik. Ennek használati ideje - mint fentebb is láttuk - a X-XI. század. A körte alakú, kisméretű, viszonylag vastag, kerek átmetszetü huzalból készített darabot a 260. gyereksírban találták. Megjelenését a kutatás korábban a XI. század elejére tette (Tettamanti 1971. 219.), ám a későbbi megfigyelések szerint már a X. század második felétől, utolsó harmadától kezdve feltűnnek (Szőke-Vándor 1987. 53.). Ennek ellenére viszonylag ritka, és nem minden közösség által használt ékszer, melynek többféle funkciója is lehetett (Szőke-Vándor 1987. 53-54.). Legutóbb Révész László közölt két példányt Besenyőtelek-Tepélypuszta II. temetőjéből (rombusz alakú ruhadíszekkel), valamint Füzesabony-Kastélydűlőből (Révész 2008. 63., 13. tábla 1. ábra., 168. 124. kép.). Környékünkön legközelebb Ibrány-Esbó-halmon került elő két példányban S végű karikaékszerek kíséretében, s ezek alapján a XI. század elejére keltezhetőek (Istvá- NOVITS 2003. 281., 278. 145. kép 43^14.). A felsősimái sírban egyéb leletanyag nem került elő. Keltezésével kapcsolatban a következőt érdemes megjegyezni: a tárgyalt sírt két sírsor közé ásták be. Közvetlenül mellette, nyugatra került elő a két Péter és egy I. (Szent) István érmét tartalmazó sír, míg a tőle keletre fekvő sírsorban egy Péter és egy András érme került elő. Helyzete alapján a gyereket valószínűleg nem sokkal később, a sorok kialakítása után temették el (szuperpozíciót nem figyeltek meg), nagy valószínűséggel a XI. század negyvenes-hatvanas évei között. 108
