Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Jakab Attila: X-XI. századi temető Nyíregyháza-Felsősima határából (M3-as autópálya 161. lelőhely)
Jakab Attila 386. sír (XXII. tábla) A géppel egy újabb réteget szedettünk le a már feltárt részen, mivel a foltok igen halványan látszottak és több esetben egyáltalán nem tudtunk foltot megfigyelni. A gép humuszoláskor a gyökerekkel átszőtt, fekete talajban akadt rá a csontokra. A gyerekkoponya egy részét ki is fordította. Rossz megtartású váz maradványait bontottuk ki. Karja hiányzott, a combcsontoknak csak lenyomata maradt. A koponya alsó része in situ feküdt, valamint a bordákat tudtuk kibontani. A váz tájolása Ny-K 262-82°. Leletanyaga nem volt. 387. sir A gépi humuszoláskor a földút északi rézsűjében egy hosszú csontot találtunk, mely talán arra utal, hogy ezen a részen egy temetkezés pusztult el. * 5 Leletanyaga nem volt. A lelőhely A temető egy É-D-i irányban hosszan elhúzódó dombhát északi harmadában került feltárásra. Ezen a területen a feltárás V alakban folyt, mivel az autópálya fölött itt egy híd ível át (2. kép), így lehetőség nyílt nagyobb területen a kutatásra. A temető északi, nyugati, délnyugati és déli része teljesen feltárt. Nagy valószínűséggel a délkeleti részén sem maradtak feltáratlan sírok, a feltárt területen kívül legfeljebb 1-2 sírral számolhatunk. Kelet felé a temető egyértelműen folytatódik, azonban nagyobb sírszámmal valószínűleg errefelé sem kell számolnunk. A temető északi felét egy mélyen bevágódó dűlőút szinte teljes mértékben elpusztította. Véleményem szerint itt a temetkezések körülbelül 30—40%-át pusztíthatták el. A temető a lehetőségekhez képest teljesen feltártnak tekinthető, ám a temetőelemzéskor, illetve a következtetések levonásakor az elmondottakat figyelembe kell vennünk. Tájolás A sírgödrök, valamint a benne eltemetettek tájolása általában megegyezett. Több esetben meg lehetett figyelni azonban, hogy köztük néhány fokos eltérés van.* 14 15 Ez átlagosan 2-8° eltérést jelentett, de például a 264. sír esetében az eltérés 24° volt. Az átlagostól eltérően fektetett halottak esetében semmiféle rendszert nem lehetett kimutatni: voltak köztük pénzmellékletesek, egyéb melléklettel ellátottak, valamint melléklet nélküliek. A sírgödrök - illetve ahol nem volt lehetséges azt megfigyelni, ott a vázak - tájolását 5 fokos beosztással csoportosítottam.16 Mint a diagramra pillantva kiderül, a legtöbb elhunytat vagy Ny-K-i irányban (27 eset) vagy ettől kissé ÉNy felé eltérve (22 eset) temették el. Ide sorolható a temetkezések közel 50%-a. A diagramból az is kiderül, hogy valamivel nagyobb számban feküdtek a csontvázak fejjel inkább ÉNy, mint DNy felé. A temetkezések 99%-ának tájolása 260° és 290° közé esett. Az ettől eltérő temetkezések száma elenyésző, de még ezek is a 30°-os határon belül vannak. Az ÉNy felé történő eltérés tendenciája megegyezik a Tettamanti Sarolta által leírtakkal, miszerint ez jóval gyakoribb, mint a DNy felé eltérés. О ezt azzal magyarázta, hogy a napéjegyenlőségek idején, valamint a téli félévben jóval gyakoribb az elhalálozás, mint a nyári félévben (Tettamanti 1975. 91.). 15 Rajz nem készült róla, de az összesítőn szerepel a sír helye. 14 A temető összesítőtérképén csak a X-XI. századi objektumokat tüntettük fel, a kérdéses korú és a császárkori objektumokat nem. Ez utóbbiakat egyébként néhány esetben vágták a bemutatott temető sírjai. 15 Ezt a következő síroknál lehetett megfigyelni: 223., 228., 233., 237., 239., 243., 258., 260., 264., 265., 270., 271., 273., 274., 282., 288., 294., 304., 335., 337., 365., 337., 365., 375., 380., 381. 16 Ebből a szempontból értékelhetetlen volt a 305., a 346. és a 387. sír. 102
