A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Ulrich Attila: Egy nemesi karrier a XVIII. század elején - A birtokszerző „üzletember", jóbaházi Dőry László

és Lénáit, valamint Ferenc és Bálint nevű fiai, továbbá Dőry Miklós Ferenc nevű gyermeke „szabadult" meg ebben az évben egy-egy házhelytől (MOL P 105 2. csomó, 1646.). Próbálta gyarapítani vagyonát Ambrus fia, János is, aki Potyondy Jánosné (Tevely Erzsébet) csáfordi lakostól 1649-ben vásárolt meg (20 évi használatra) Homoródon 40 tallérért egy házat és jobbágyot. Az ő kisebbik fia, Pál, és neje Fodor Magdolna Vas megyei birtokokat örökölt. Készpénz tekintetében viszont nem álltak valami fényesen, legalábbis 1669-ben nem. Először 100 Ft kölcsönt vettek fel a Faradon lakó Mészáros Andrástól. Ebben a levélben Dőry Pál nem a saját címerét használta. A viszonylag jól megmaradt viaszpecséten egy madár alakja tárul elénk, amely talán feleségének nemesi címerállata volt (MOL P 105 2. csomó, 1669.). Egy évvel később a Vas vármegyei Nicki faluban lévő részüket zálogosították el 100 tallérért (MOL P 105 2. csomó, 1670.). Próbálkoztak jobbágyok letelepítésével, csalogatásával is úgy, hogy a Faradon lévő pusztájukat odaadták Csizmadia Mátyásnak azzal a kikötéssel, hogy építsen házat rajta, amiért 3 évig szabadságot kap és elegendő földet (MOL P 105 2. csomó, 1669.). 1670-ben úriszék elé állították 2 jobbágyát, akik visszafeleseltek neki, engedetlenek voltak és ráadásul tiszteletlenek is. A kicsapongó jobbágy házaspárt - Polgár Mihályt és Csordás Annát - 24, illetve 22 Ft pénzbüntetésre ítélték. Az 1670-es év a birtokgyarapítás miatt fontos dátum lehetett Pál számára. Ekkor próbálta ugyanis megszerezni a Tevely örökséget, illetve azt megkapni, ami az atyafiság következtében családjának jutott. Az örökség még János és Palonyay Erzsébet frigyéből származott. így Szil-Sárkány faluban részbirtokhoz jutottak, amelyet viszont meg kellett osztaniuk rokonaikkal. így ismerhetjük meg a részesedők közül Dőry Juditot (Szegedy Sámuelné), Dőry Pannát (Zebeházy Imre özvegye) és Dőry Bálintot (aki ekkor 50 éves volt). 1679-ben újabb birtokszerzésnek lehetünk tanúi. Egy körtest vásárolt meg Dőry Pál 24 Ft-ért Tevely Györgytől. Pál valamikor 1682-83 tájékán halhatott meg, biztosan még 1683 júliusa előtt. Ez év július 6-án Dőry István levelet írt Sopronból, amelyben tudatta, hogy Pál ládáját magához vette (MOL P 105 2. csomó, 1683.). Egy korábbi, május 22-én kelt levélből azt is megtudhatjuk, hogy Pál igen szép, festett ládáját Süveggyártó György házában őrizték (MOL P 105 2. csomó, 1683.). Mint említettem, Jóbaházán igen sok Dőry élt: testvérek, unokatestvérek, majd az idő múlásával egymástól egyre távolabb kerülő, mégis rokon családok. A sokasodás egyik természetes velejárója a családok létének alapját képező nemesi birtok aprózódása volt. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy nemcsak a „testvéri szeretet", hanem a torzsalkodás is jelen volt a família életében. Egy 168l-es iratban (az eset még 1676-ban történt) Dőry Miklóst vádolták azzal, hogy Dőry Pál szolgáit zaklatta és bántalmazta. 1686-ban a már özvegy Dőry Pálné Fodor Zsuzsanna perbe keveredett Niczky Györggyel a Vas vármegyei Nicki falura eső kvártély nemesi adója ügyében. Ebben az évben az asszony 3 Ft 60 dénárral (vagyis kb. egy aranyforinttal) tartozott. 1688-ban készült tanúvallomásokból azt is megtudhatjuk, hogy a falut lényegében egészében az özvegyasszony bírta, így valószínűleg neki kellett az adót megfizetnie. A XVII. század utolsó harmada gyökeres változást hozott az eddig lényegében kisnemesi életmódot folytató, sokszor kisebb hivatalt vállaló Dőry család életében. Fordulni látszott a kocka a birtokszerzések terén. így megkapták a lehetőséget a társadalmi ranglétrán való felemelkedésre is. Ehhez természetesen egyrészt ismét szerencsés házasságra (Battik Gergely - Dőry Zsuzsanna), másrészt pedig jó politikai helyezkedésre, de mindenképpen jó pénzügyi érzékre volt szükség. A század utolsó évtizedében két olyan személy tűnt fel a családban, akik meghatározó szerepet játszottak a későbbiekben is. Az egyikük a Magyar Királyság keleti végeire szakadt Dőry családban született, Dőry István gyermekeként, akiben (illetve leszármazottaiban) az első Dőry bárókat, illetve grófokat tisztelhetjük. Ennek a „deáknak" a neve Dőry András volt. A másik, a már fentebb említett Pálnak egyik fia, a tolnai ág őse és megalapítója, a nagy birtokszerző: Dőry László.