A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Művészettörténet - Papp Tibor: Nagy Sándor

Nagy Sándor installálja őket. Csiszolt gránitlapon állnak, talán a hideg kő adja tartásukat. A szobrász ölében azonban asszonnyá érnek, szobrok lesznek. - Na látod? - És végig simít az egyiken. Az égbekívánkozó, karcsú torzók a nő lényegét keresik. Azt, ami miatt a férfiak elviselik az eredendő bűn következményeit. Nagy Sándor fába faragja a megbocsájtást. Tudja, egyszer a fa fogja körülölelni korpuszunkat. Nyíregyháza városának egy kiállítással kellene tisztelegni a teremtés előtt. Idézetek régebbi katalógusokból: „Módszere és eszköze a legősibb és a legnehezebb: vésővel, kalapáccsal bontja ki az idomokat. Széles alapú, tömör, vaskos tömegeket alakít. A felületeket alig töri meg a kiemeléssel és a bemélyítéssel. Szobrait a szabálytalan kocka, a zömök hasáb és az elnagyolt gömb formáival határolja. Így fejezvén ki és hangsúlyozván mondanivalóját egyetlen tárgyáról, az emberről..'''' (Székelyhídi Ágoston 1974) ,JVagy Sándor szobrainak felmenőit Medgyessy Ferenc plasztikájának körében és Szabolcs levegőjében kereshetjük. A szobrászatnak azt az ősi és modern felfogását képviseli, amely a szobrot belülről, a gondolattól magvas anyag felől képzeli el és kívülről befelé keresi a megvalósulást. " (Solymár István 1977)