A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Művészettörténet - Terdik Szilveszter: A máriapócsi kegytemplom építésére és belső díszítésére vonatkozó, eddig ismeretlen források

15. kép Máriapócs, ikonosztáz, oromzat részlete Fig. 15 Máriapócs, iconostas, detail of the façade 16. kép Balázsfalva, a székesegyház ikonosztáza, oromzat részlete Fig. 16 Balázsfalva, iconostas of the cathedral, detail of the façade A két madárlábára támaszkodó sárkány (harmadik lábuk csak altestük tekervényében vehető észre) szárnyát fölszegi, száját kitátja, éles fogai közül messze nyújtja nyílcsúcsra emlékeztető, hegyes végű, de lekonyuló nyelvét. Krokodiléra emlékeztető orruk rücskös, szemüket sugaras, csillag formájú domborulat keretezi, homlokukról induló tarajuk akantuszlevélre emlékeztet. Testtekervényük közül, szárnyuk mögül bukkan elő a prófétákat ábrázoló medalionokat körülfonó növényi ornamentika. A sárkányok formája mind a három helyen megegyezik, az oromzat méretében és egyes díszítőelemekben vannak eltérések. Máriapócson és Balázsfalván a sárkányok színezése egyező, alapvetően ezüstszínű, bár Balázsfalván változatosabb, mivel szárnyuk tollazata ott vörös és zöld. A nagyváradi példán az áthelyezés miatt a sárkánypárt megcsonkították és szétválasztották, majd az eredeti elhelyezésükkel ellentétes irányba fordították őket (10. kép). A balkáni ikonosztázokon a XVI. század második felében jelennek meg olyan nagyméretű kálváriacsoportok, amelyeken a kereszt tövében tekergőző sárkányok vagy más vízi lények is szerepelnek. A nagyméretű keresztek megjelenését az ikonosztázokon a dalmát közvetítéssel érkező, itáliai croce dipinták hatásával magyarázza a szerb kutatás, bár azt sem zárják ki, hogy önálló bizánci hagyománnyal állunk szemben. A nyugati példákkal a keresztek keretét díszítő növényi ornamentika is rokon, de sárkányokat nem találunk. Az első fennmaradt, hatalmas kereszt tövébe harapó sárkánypár a Moraca kolostor 1596-1617 között készült ikonosztázán szerepel: a pikkelyes testű lényeknek szárnyuk van, s kitátott szájukból éles fogazat villan elő, farkukkal Mária és János képét tartják (COROVIC-LJUBINKOVIC 1965. 152. Tab. XLVI-XLVI1.). Ez a posztamens szerep adja meg a későbbiekben is a sárkányok gyakorlati fontosságát. Más korai példánkon a kereszt aljánál két nagy, hal formájú tengeri állat szerepel, amelyek a kereszt tövére harapnak.

20 A motívum A montenegrói Piva monostora, 1639-ből származó ikonosztáz (COROVIC-LJUBINKOVIC 1965. 106.). (Az ábrát közli még NAGY 1994. 13.) Ehhez állnak nagyon közel az Athosz-hegyi Xenophón kolostor ikonosztázának oromzatán a kereszt tövében található halak 1679-ből (COROVIC-LJUBINKOVIC 1965. Tab. LXIX).