A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Gyűjteménytörténet - L. Nagy Márta: Saáry Sándor

egyedül volt az üzletben. Tőle vásároltam össze darabonként - jó olcsón - a vázákat. Még hátra maradt a két legszebb váza, de ennek az árát már nem tudta meghatározni az asszony a férje nélkül. Végre is kisült az én turpisságom s nem tudtam az öreget sem szóval, sem jó szivarokkal és cigarettákkal kiengesztelni. Hiába állítottam több napon át, hogy már holnap elutazom, ő hajthatatlan maradt, nem adta a vázát. Már le is mondtam róluk. Elutazásom napján azonban nagy vihar dult a tengeren, nem mertem hajóra szállni, hanem egy [andaueren - nagy üveges batáron - vittem át nagy betegemet Fiúméba. Voloskán kellett áthajtatnunk s én kiszállottam búcsúzás végett az én régiség kereskedőm üzlete előtt. Mostmár látva a hatalmas ládákkal megpakolt batárt, elhitte, hogy elutazom. Lehet, hogy ezért, de meglehet hogy azért, mert érzékeny szavakkal elmondtam, hogy nem tudok anélkül elmenni, hogy még egyszer tőle és áldott jólelkű feleségétől el ne búcsúzzam; meghatódott a kis öreg - ugy mint ilyenkor minden jó öreg - s potom árért ideadta a féltve őrzött két utolsó vázát is. Ha azóta netalán a cinterembe költözött a kis öreg; ugy legyen siri álma csendes s tőlem is zavartalan. így került tulajdonomba a muzeális értékű, - állítólagos - „grádói lelet". Ezzel véget is ért a szemelvények sora. A Saáry életműből azonban ezek csupán részletek. A gyűjtemény ma már nem rekonstruálható teljes egészében, de a megmaradt és azonosítható leletek is megérdemelnének egy kisebb kamarakiállítást, hiszen ezek szintén alapjai voltak a mai Jósa András Múzeum gyűjteményének. Végül álljon itt egy korabeli megemlékezés Saáry Sándorról: tt

A doktor Saáry Sándor által adományozott nagybecsű múzeum veti meg az alapját a nyíregyházi városi múzeumnak, amelyben újabb és újabb nemzedékek fiai járnak, hogy ihletet kapjanak az ősök emlékeitől és attól a lángoló művészszívvel alkotó embertől, aki ezt a múzeumot évtizedes munkával létrehozta, és azzal hogy a köz számára ajánlotta fel, példát adott jövendő időknek, miként lehet dicsőt, halhatatlant teremteni az egyszerű munka emberének, miként kell nem szavakban, hanem az egész élet cselekvésében áldozni a hazának, és annak kultúráján át az emberiségnek. " (NEKROLÓG 1926. 2.) Saáry Sándor munkái SAÁRY 1920. A nyíregyházi „Bujtosi" bronzkorszaki Urna temető és a „bujtosi" bronzkorszaki csontvázas sírok. Nyírvidék XLI: 246. 1920. október 27. 3., 247. 1920. október 28. 3., 248. 1920. október 29. 4., 249. 1920. október 30. 3., 252. 1920. november 4. 2. SAÁRY 1920/21. Gyűjteményem trójai agyagedényei. Nyírvidék XLI: 295. 1920. december 25. 5., XLII: 1. 1921. január 1. 2. SAÁRY 1921. Saáry Sándor: Györgyike. Jóba Elek Nyomdája, Nyíregyháza 1921. SAÁRY 1922. A nyíregyházi „Peres halom" honfoglaláskori lovas sírjai. Nyírvidék XLIII: 151. 1922. július 7. 3., 152. 1922. július 8. 4., 153. 1922. július 9. 3-4., 154. 1922. július 11. 4., 155. 1922. július 12. 3., 157. 1922. július 14. 4., 158. 1922. július 15. 4., 165. 1922. július 23. 5., 170. 1922. július 29. 4. SAÁRY 1922A. Gyűjteményem bronzkorszaka. Nyírvidék XLIII: 256. 1922 november 10. 3., 274. 1922. december 1.3., 280. 1922. december 8. 4. SAÁRY 1923. A kisvárdai fehér asszony. Nyírvidék XLIV: 156. 1923. július 13. 4., 157. 1923. július 14. 3., 158. 1923. július 15. 3., 159. 1923. július 17. 4., 160. 1923. július 18. 2-3., 161. 1923. július 19. 3.