A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Cservenyák László: Csonka Szatmár vármegye közegészségügyi állapota a XX. század elején

a városban 30 betegággyal, amely a nemi betegek elkülönítését és gondozását végezte 1932-ig, az új kórház megépítéséig. Epülete még ma is áll a Budai Nagy Antal u. 21. sz. alatt. 1888-ban Magyarországon elsőként Mátészalkán valósították meg a közvilágítást, ezért becézzük mi a Fény Városának. Ez a nevezetes tett Schwartz Mór és Jakab - akiknek korszerű mezőgazdasági gyártelepük is volt - nevéhez fűződik. Ritka elismerés övezte a család tevékenységét. 1887-ben Mór halálát követően Ferenc József császár és király a hazai gazdászat és ipar, de különösen a közjólét előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül díjmentesen adományozta a magyar nemességet Szálkai előnévvel Schwartz Jakabnak és valamennyi utódjának (BOROVSZKY é.n. 606.). A városiasodás legnagyobb lökését Trianon „ajándékozta" Mátészalkának, mivel 1920 után a hazánkhoz csatolt szatmár-beregi rész megyeszékhelyévé tette. A fent megjelölt betegségek, a gyakori pusztító járványok (pestis: 1741, himlő: 1898, 1919, 1925, vérhas: 1825, 1854, kolera: 1831, 1849, 1855, 1873), az állandó maláriaveszély szükségessé tette az egészségügyi ellátás javítását. 1920 előtt Szatmár megye egészségügyi ellátását a nagybányai, nagykárolyi, szatmárnémeti és fehérgyarmati kórházak biztosították. Az új helyzetben azonban a Magyarországra szakadt szatmári rész szinte kórház nélkül maradt, a fehérgyarmati kis kórház pedig a feladat ellátására önmagában nem volt képes. Ezért 1927. június 9-én a rendkívüli megyegyülés megszavazta a Mátészalkán építendő új megyei kórház építési hozzájárulását, és elhatározta 280.000 pengő kölcsön felvételét erre a célra. 1931. május 8-án a képviselőházban Ernszt Sándor népjóléti miniszter kijelentette, hogy a mátészalkai kórház berendezését a minisztérium biztosítja. 1927-ben a város kialakította az építési területet a mai helyen, a „Hagymási-féle" telken és a „Schreiber-féle" nagy fatelep helyén. A kórház 1929 és 1932 között épült fel Padányi Gulyás Jenő és Gothard Zsigmond építészmérnökök tervei alapján, Szatmár-Ugocsa-Bereg Vármegye alispánja 05519/1930. számú jóváhagyásával. A beépített terület 29.650 négyzetméter, mely a főépületet, a fertőző pavilont, a ravatalozót és a bonctermet, valamint a személyzeti lakásokat foglalta magában. A Mátészalkai Megyei Kórház ünnepélyes megnyitására 1932. november 21-én került sor. A korabeli írások így emlékeznek meg erről: fr

A Péchy László utca sarkán áll a II. Rákóczi Ferenc V.M. közkórház főorvosi lakása, s főhomlokzatával a Péchy László utcára a grandiózus kórházépület. E modernül berendezett, kitűnően felszerelt, klinikai színvonalú kórház meghaladja a kisvárosi kereteket és méreteket abban is, hogy az épület külső kiképzése, valamint a hozzá tartozó kertes környezet a felületes szemlélő előtt is nagyvárosi jelleget mutat. " A legfőbb értéket talán a szakszerű gyógyászati kezelést biztosító orvosi teljesítmények jelentették. A 72 ággyal megnyitott kórház igazgató főorvosa: dr. Siegmund Ervin sebész, egyetemi magántanár, belgyógyászati osztályának főorvosa dr. Magoss Ferenc, a szülészet-nőgyógyászat vezetője pedig dr. Soós Zoltán volt (CSISZÁR 1975.). Egy nép egészségét, erejét, életképességét, múltját és jövőjét születési és halálozási viszonyai tükrözik vissza leghívebben. A sok születés életképességet jelent. A kevés halálozás pedig fejlettebb és magasabb egészségügyi színvonalról tesz bizonyságot. Irodalom BOROVSZKY é.n. Szatmár vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. Borovszky Samu. Budapest é.n. CSINÁDY é.n. Csinády György: A Mátészalkai Területi Kórház története. Kézirat, Szatmári Múzeum adattára VII/9. sz.