A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Helytörténet - Ulrich Attila: Egy nemesi karrier a XVIII. század elején - A birtokszerző „üzletember", jóbaházi Dőry László

jól bánt a pénzzel, nem herdált. Egész életében, így özvegységében is takarékos volt. Lászlónak feleségétől három leánya (Terézia, Jozefa és Rozália), valamint két fia (Ignác és Ádám) született. A két fiú örökölte azt a hatalmas vagyont, melyet apjuk rájuk hagyott. A vagyonnal együtt járt a társasági életbe való bekapcsolódás, a vármegyei közéletben való szerepvállalás is. A XVII. századból az első olyan forrás, amely lényeges a Dőry család története szempontjából, egy 1621-ben Forgách Zsigmond nádor által kiadott oklevél. Ebben Ambrus fia Istvánt és Jánost (László nagyapja) megerősítették jóbaházi kúriájukban és birtokukban.

3 Egy 1625-ös forrásból az is kiderült, hogy valószínűleg már a XVI-XVII. század fordulója körül a család egyik ága mégpedig Ambrus egyik testvére, Lénárd vagy pedig ez utóbbi fia, Ferenc (mint korábban említettük) - elhagyta Jóbaházát, és Gömör, Abaúj, majd Borsod vármegyébe költözött. írástudók lévén kezdetektől vármegyei hivatalokat vállaltak, legtöbbször vármegyei jegyzők voltak. E korai elköltözés és hivatalvállalás is jelzi, hogy a népes Dőry család számára kicsi lett Jóbaháza. A telek- és földaprózódások miatt megkezdődött a család szétáramlása. Ennek egyik iránya az említett keleti régió volt. Ambrus kisebbik unokája, Pál pedig - bizonyosan felesége, Fodor Magdolna miatt - Vas vármegyében töltötte ideje nagy részét. Fiai közül Ferenc és leszármazottai visszatértek az ősi földre, másik fia László azonban Bécsben töltötte ifjúságát, hogy felnőtt éveire ő legyen az egyik Dőry, aki megalapozta családja vagyonát, és az ezzel járó hírnevét is. A XVII. század elején két szálon futott a család története. Az egyik szálat a „miskolciak", a másikat az otthon maradottak mozgatták. Nézzük először az előbbieket! A források rájuk vonatkozóan a családi levéltárban igen szűkösek. Ami viszont nyilvánvaló, és a család minden tagjában tudatosult, az a távoli rokonság „képe". Tehették ezt azért is, mivel a „miskolci ágnak" Jóbaházán maradtak birtokai. 1625-ben a „Diósgyőrben lakó " Dőry Ferenc Deák megegyezett „öccsével", Istvánnal a következőkben. Ferenc ugyancsak István nevű fiát a Bécsben élő „öcs" tartotta el. Ferenc korábban testvérénél, Istvánnál eladósodott 45 tallér erejéig. Ugyan ő is vállalta egy bécsi gyermek taníttatását és nevelését, azonban fennálló tartozása így is megmaradt. Mivel készpénzben fizetni nem tudott, eladott egy részbirtokot testvérének (MOL P 105 2. csomó, Miskolc, 1625. január 22.). Az otthon maradottak népes táborát a család olyan ága/i vitte/ék tovább, amely/ek a későbbiekben jelentősebb szerepet nem játszott/ak a família történetében. A forrásokban legtöbbször Dőry Gáspárt és Miklós fiát, illetve Ferencet, Györgynek a fiait és leszármazottait említették. Ide kapcsolódott az első olyan jelentősebb birtokszerzés, illetve birtokért induló küzdelem, amely Sopron vármegyén kívülre esett. 1635-ben Dallos János, Győr vármegye alispánja Dőry Jánost és Miklóst a megyében lévő Muthi(?), Homoród és Bodonhely puszták birtokában erősítette meg (MOL P 105 2. csomó, 1635.). 1646-ban aztán nyomát találjuk annak is, hogy az akkor legtehetősebb vagy legnagyobb befolyással bíró, esetleg legidősebb családtag magához ragadja a család vezetését, irányítását. Természetesen nemcsak szeretetből, hanem az anyagi előny megszerzése céljából. Az említett évben - 1646-ban - Dőry Miklós (Dőry Gáspár fia) magára vállalta minden „atyjafia, gyermeke törvényét", vagyis elvállalta, hogy minden, a családot érintő peres ügyben eljár, egyben vigyáz a közös vagyonra. Ezt azonban nem ingyen tette, hanem három házhelyért és a halászati jogért (felbecsülve 60 tallérért). így Dőry István, akkor Gömör vármegye nótáriusa, Dőry Ferenc (Lénárd fia) A MOL P 105. fond 2. csomójában található anyag nagy része a család történetében később szerepet játszó birtokok papírjaival van tele. A források zöme a Dőry családdal rokonságba került famíliáktól származó örökség iratait tartalmazza. A família tehát nagy gondot fordított birtokai gyarapítására, védelmére, és gyakran vette igénybe a különféle hiteleshelyek levéltári anyagát.