A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Ratkó Lujza: A nyírbátori cigányság viselete a XX. század első évtizedeiben

míg az idősebb asszonyokon csak paraszti jellegű bő szoknyát láthatunk, minden esetben köténnyel. Hogy a különböző szoknyafélék korosztályi megoszlása nem íratlan törvényként, csupán tendenciaként létezett, azt igazolja a 15. és 16. kép: az előbbin fiatal lány látható bő szoknyában kötény nélkül, míg az utóbbin nagyjából három generáció - egy kislány, két középkorú és egy idősebb asszony - visel bő szoknyát köténnyel. Kötény A teljes képanyag tanúsága szerint kötényt elsősorban a parasztosabb, bő szoknyás viselethez hordtak, a kevésbé bő vagy szabott polgári szoknyákhoz csak elvétve. Ez a tendencia a cigány nők viseletében is felismerhető: a bő szoknyások többségén látható kötény, míg a polgárias szűkebb szoknyát viselőkön csak néhány esetben. A bő szoknyához felvett kötők fazonja ugyancsak bő, apróra ráncolt. Rendszerint a szoknya aljáig vagy kissé följebb érnek, és oldalvonaltól oldalvonalig vagy még hátrébb nyúlóan takarják a szoknyát. A kötények többsége egyszínű, sötét árnyalatú, fényes felületű (klott?) anyagból készült (12., 16. kép), de három képen világosabb, illetve sötétebb alapú csíkos kötő is feltűnik - mindhárom esetben pöttyös felsővel vagy szoknyával együtt (1-2., 14. kép).

8 A kötők alját tenyérnyi széles fodor, cakkos szélű hímzés, illetve levarrt keskeny hajtások, piék díszíthetik. A csíkos kötények jellegzetes dísze a saját anyagukból ferdén kiszabott, ujjnyi széles, vízszintesen rávarrt kettős szalag, amely ferde csíkjaival érdekesen töri meg az anyag hoszszanti csíkozását. A magyaroknál oly népszerű díszítési mód itt csak egy kötőn jelenik meg (14. kép). Szabásukban és színükben is másak a fodros aljú, illetve a vendégaljas szoknyához viselt kötők. Ezek jóval keskenyebbek, ennélfogva csak kissé vagy egyáltalán nem ráncoltak, s a szoknyát inkább csak elöl takarják, oldalt nem. A szoknyánál legalább két tenyérnyivel rövidebbek, de vannak egészen rövid, körülbelül térdig érő fazonjaik is (10. és 17. kép). Színük világos, többségük valószínűleg fehér. A legegyszerűbb, díszítetlen változat (17. kép) mellett madeirával (10. kép) és hímzéssel díszített kötő (6. kép) egyaránt előfordul.

9 A 6. képen látható kötényről érdemes egy kicsit több szót ejtenünk, ugyanis a fotóanyag egészét tekintve is tökéletesen egyedi darab: egyrészt azért, mert hímzett vászon kötőket rendszerint nem utcai viselethez, hanem elsősorban munkához, például tésztagyúráshoz volt szokás használni, másrészt pedig azért, mert a gyűjtemény egészében elvétve előforduló hímzett ruhaneműk közül is kiemelkedik hímzésének gazdagságával. A fekete-fehér fotón is látszik, hogy a mintát egyszínű fonallal, laposöltéssel varrták ki. Bár a kötő cakkozott-pöttyözött szélhímzése előfordul a beregi alsószoknyák alján is,

10 mégis a kötény keskeny, hosszú fazonja és az úrihímzések formavilágát idéző, virág- és levélmotívumokból, spirálba tekeredő indákból építkező hármas növényi kompozíciója arra vall, hogy nem paraszti viselethez készült. Ugyanakkor a minta, illetve a kivarrás elnagyoltsága arra utalhat, hogy nem is „úri körökben" hímezhették, hanem valószínűsíthetően a városi polgári réteghez köthető. Ha közelebbről megszemléljük a képet, akkor kiderül, hogy a középső virágkompozíció fele, a két szélsőnek pedig a szárai nincsenek kivarrva, csak a minták előrajzolt (drukkolt) vonalai látszanak. Ez két dologra enged következtetni. Egyrészt feltételezhető, hogy nem az a fiatal nő készítette, aki viseli, hiszen igen furcsa lenne, ha az általa hímzett kötényt még Az 1. képen látható kötény valójában pöttyös, csak a hosszanti irányú pöttysorok csíkos mintát adnak ki. Érdekes jelenség, hogy a cigány viseletanyagban három hímzett kötő és egy blúz is van, noha a teljes fotógyűjteményben csak elvétve találunk hímzett ruhadarabokat. A fent említett fehér kötényen kívül a 16. képen bal szélen álló asszonyon láthatunk cakkos aljú kötőt, hímzett blúz pedig a 8. képen található. A vásárosnaményi Beregi Múzeum anyagában van egy tódott aljú gyolcs pendely, amelynek alján a kötényéhez nagyon hasonló kék hímzés látható. Ezúton is köszönöm Felhősné Csiszár Sarolta etnográfus és Hegedűs Antalné restaurátor kollégáimnak a tanulmány megírásához nyújtott segítségét.