A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Egy különös becsű tárgy. Menyasszonyi láda 1776-ból

török hatás és a reneszánsz szintézise alapján jött létre. 4 A készítő a láda festésekor kevés szint alkalmazott, ez bizonyítja, hogy nem vásári eladásra, hanem megrendelésre, tehetősebb családnak készülhetett a darab. A reneszánsz művészet hatását jelzi a nyolcágú csillag, amely egy új ember születését jelképezi. Ez a nyolcágú csillag a Vénusz bolygója, Szűz Máriának, az Isten anyjának csillaga. A ládán kifejezésre jut a kozmikus világszemlélet. Az életfa

15 egy oldalnézetü világmodell. Az egymással szemben lévő kacskaringók, spirálok az élet keletkezéséhez és fenntartásához szükséges két ellentétes erőt szimbolizálják. Az atya és anya, illetve a férfi és nő közötti térbeli történésnek ez a síkba kényszerített, kifeszített változata. A bemutatott ládán a születés helye, a női kehely, a kétféle ellentétes vonal vagy növényi motívumok találkozó öle, a találkozó ág, mely forma a horoszkópokból mindenki által jól ismerhető kos csillagképjele is. Ez a formaképlet ősi kozmikus tudásunkról tudósít. A kos csillagkép (március-április) a tavasz kezdőpontja, a tavaszi napéjegyenlőség ideje, amikor újra indul az élet. Tudjuk, hogy a régi parasztember a naphoz igazította az életét. A két oldalra hajló tulipán a Nap évi járásának nevezetes két pontját, idejét jelzi (vö. PAP 1999. 75.). Ez a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség. Az átlós virágkompozíciós irány a nyilas csillagkép jelölése. A nyilas csillagképen keresztüljutunk az Isten felé (vö. PAP 1999. 78.). A növényi motívumokkal, indákkal, növekedési hullámmal a férfi-női teremtőerőt mintázták meg. A növekedési hullámmal a liliom, tulipán vagy lótusz bezárja, kinyitja kapuit. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a láda festőjét nem igazán az érdekelte, hogy milyen növényt fest, a lényeg, hogy kiteljesedve fesse meg az élet tobzódását. Az élet fejlődését, növekedését a növényi indák gazdag formaképlete, burjánzása szimbolizálja. Az egy szinttel feljebb lépő életet az átlós irányú tulipánból kihajló ágak, indák jelenthetik. Az állandóan fejlődő, újjászülető élet értelmét az átlón lévő csillag, mint nem e világi minőséget fejezi ki. Érdekessége, hogy a két motívum majdnem összenéz, ezeket a nyolcágú csillag köti össze. Elmondhatjuk, hogy amit mi puszta díszítésként értelmezünk, az jelentéssel bíró jelként valamilyen értelemmel ruházta fel a ládát, s amiben mi csak a szépséget vagyunk képesek felfedezni, annak valódi értékét elkészítése helyességének és díszítése révén is megnyilvánuló értelmének együttes jelenléte adta - a szépség csupán ezek hozadékaként, mintegy ráadásként született meg (RATKÓ 2001. 422.). A tulipán mint díszítőmotívum A tulipán motívumot a köztudat jellegzetes magyar díszítőelemnek, népművészetünk egyik azonosítójának tekinti. A magyar ember és a tulipán közötti bensőséges kapcsolat nem csupán a virág szépségének, elterjedtségének köszönhető, hanem annak a ténynek is, hogy ezt a virágot a történelem során, évszázadokon keresztül érzelmi és értelmi kapcsolat fűzte a magyarsághoz (VARGA 1999. 99.). A népi bútorok díszítésmódja és formai változása nem elszigetelt jelenség. Művészettörténeti szempontból egybevethetők Európa nagy művészeti stílusainak megjelenésével, azok hatásaival. A román kor, gótika, a reneszánsz és a barokk művészete mind nyomot hagyott a felépítésben, díszítésben. Ezek a stílusok sajátos formában hangsúlyozódtak és fogalmazódtak meg (KARDALUSI 1995. 13.). Az életfa Eurázsiában évezredek óta természetes jelkép volt. A földanyával általában a nővel - azonosított fa vagy növény, amely hol cserépből (korsóból vagy reneszánsz kancsóból), hol meg női köldökből nőtt ki. A női termékenység háromszöge a valóságban is termést hoz, új hajtást növeszt magából, így válhatott a természeti kép fokozatosan jelképpé „érthetetlen" jellé, melyeket csak akkor ismerünk fel, ha sorozatba állítjuk (HOPPAL 1990. 24.).