A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila: Égetőkemencék az európai régészeti anyagban

3. kép XIII. századi kétcsatornás kemence North-GrangeMeauxból (EAMES 1961 144. Fig. 41 nyomán) Fig. 3 Two channel kiln from the 13

th cent., North-GrangeMeaux (after EAMES 1961. 144. fig. 41) 4. kép ...és lehetséges rekonstrukciója (EAMES 1961. 159. Fig. 44. nyomán) Fig. 4 ... and its possible reconstruction (after EAMES 1961. 159. fig. 44) hipotetikus rekonstrukciót is ábrázol a padlótéglát égető kemencéről. Ennek érdekessége a boltíveket alkotó téglák áttört és ívelt formája. Közülük többet megtaláltak a feltöltési rétegben (3^4. kép). Más lelőhelyről is ismerünk olyan kétcsatornás kemencét, ahol mázas padlótéglákat égettek. Ez egy bencés apátság mellett került elő, Chertsey-ben. A kemencét ebben az esetben is részben a földbe ásták; az égetőtér azonban a föld felszíne fölé emelkedett. Falait tetőtéglákból építették. A falakat és a kemencének ásott gödör közét agyagba rakott mészkövekkel rakták ki. Alapterülete kb. 2,60x1,70 m volt. A tüzelőnyílások felett, kb. a kemence feléig tetőcserepekkel kirakott részt figyeltek meg, amely egy „asztalt" formázott. Ezt a szokatlan megoldást a feltárók valamilyen munkaasztalnak(?) vagy a tüzelőanyag tárolására szolgáló résznek határozták meg. Folytatásában tárták fel a három-három boltívvel megosztott tüzelőcsatornákat. Működése a XIII. század legvégére - a XIV. század legelejére tehető. A kemence egyik felét azonban később újra használták, így az még egy ideig egycsatornás kemenceként működött tovább (GARDNER-EAMES 1954. 24^12.) (5-6. kép). Két kemencét figyeltek meg Danburyben. Ezekben padlótéglát égettek (DRURY-PRATT 1975. 92-164.). Az első számú égető alapterülete 2x2,2 m volt, s 1,5 m magas része maradt meg (7. kép). Falait agyagba rakott téglákból alakították ki, melyek különböző típust képviseltek. Ezek átlagos vastagsága mintegy 35 cm volt, bár a két keskenyebbik oldalon szélesebbre építették. A tüzelőcsatornák is az egyik keskenyebb oldalon helyezkedtek el. Ezeket keskeny fal választotta el egymástól. Csatornánként hat-hat, téglából épített boltívet lehetett megfigyelni a járatok felett. Ezeknek a teteje mintegy 65 cm magasan volt a kemence aljától. Érdekesség, hogy a hozzátartozó munkagödör egy részét szintén téglából rakták ki, sőt, még egy téglából kirakott lépcső is vezetett a gödörbe (DRURYPRATT 1975. 105-108.). A második kemence mintegy fele 1972-ben, egy nagy méretű árok ásása során megsemmisült. A megmaradt részei alapján azonban nagyon hasonló volt a mérete és a szerkezete az első égetőéhez (kb. 2,40x2 m, csatornánként hat-hat boltív). A tüzelőgödör nagyjából kerek, lejtős oldalú volt, ennek belső része itt is kővel volt kirakva, mely 40 cm magasságig maradt meg, de eredetileg magasabb lehetett (DRURY-PRATT 1975. 108-111.).