A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila - Jankovics Norbert: A nagyhalászi Pusztatemplom

előkerült leletek általánosságban a XIV-XV. századra utalnak. Figyelembe véve a templom művészettörténeti értékelését, a temetkezések kezdetét legalább a XIII. század közepére kell tennünk. Az említett kora Árpád-kori ékszerek ugyanakkor nem zárják ki azt sem, hogy a területen esetleg már a XI. században létezett temető. Ezt az elképzelést két dolog is támogat(hat)ja. Egyrészt a környezetéből kiemelkedő dombhátnak a feltárt templom csak az északi részét foglalja el. A domb teteje, valamint déli része jelenleg elkerített, fenyőfákkal beültetett rész, amelyen régészeti kutatás még nem történt. Itt a templom építési idejénél korábbi temető elképzelhető, a korai leletek esetleg ehhez tartozhattak.

59 Másrészt a templomdombtól délnyugatra mintegy 200 méterre egy kis kiemelkedő dombháton Árpád-kori cserepek társaságában egy honfoglalás korra keltezhető háromosztatú szíjelosztót találtunk, amely szintén utalhat temetőre.

60 A templom környéke a Monostoroshalász a későbbi Nagyhalász - középkori temetőjével azonosítható.

61 A vázolt építéstörténet a rom igen rossz állapota miatt a jövőben csak kis mértékben pontosítható. Újabb ásatás, illetve a templom bontási anyagából épült barokk református templom műemléki kutatása minden esetre újabb kőfaragványokat eredményezhet, amelyek a rekonstrukciót és a datálást is befolyásolhatják. Arra a kérdésre, hogy a templomot használták-e valaha szerzetesek, kapcsolódott-e hozzá kolostor, csak az épület környékének feltárása után lehet választ adni.

62 Irodalom ACTA CASSAE 1969. Acta Cassae Parochorum. Egri egyházmegye 1733-1779. 2. füzet. Laak-Zsukó. Művészettörténeti adatok. Szerk. és a bevezetőt írta Henszlmann Lilla. A művészettörténeti dokumentációs központ forráskiadványai V. Budapest 1969. APOR Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae azaz Erdélynek változása. [1736] Szerk., az utószót és a jegyzeteket írta Tóth Gyula. Magyar Helikon, Gyoma 1972. BÁLINT 1938. Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temető. [Das Gräberfeld und die Kirche von Kaszaper aus dem Mittelalter.] Dolg. XIV. 1938. 139-190. BÁLINT 1956. Bálint Alajos: A Kiskunfélegyháza-templomhalmi temető. [Le cimetière de Kiskunfélegyháza-Templomhalom.] MFMÉ 1956. 55-84. A templom alapfalai nem vágtak sírokat, ami egy itt lévő korábbi temető esetén szinte törvényszerű lett volna. Az említett leletek kapcsán érintenünk kell a Nagyhalász területén előkerült honfoglalás kori és Árpád-kori lelőhelyek listáját is. Ezeket legutóbb Istvánovits Eszter gyűjtötte össze (ISTVÁNOVITS 2003. 145-151.). Összesen kilenc lelőhelyet említ, beleértve a tanulmányunkban szereplő Pusztatemplomot is. A lelőhelyek közül egy biztosan, kettő vélhetőleg temető volt (Kiszombor-hegy/Zombor-hegy, Homok-tanya, Nesze kocsma). Egy közelebbről ismeretlen lelőhelyű gyűrű valószínűleg szintén temető területén került elő, míg egy további (Várrét) vélhetőleg azonos a Kótaj-Várrét nevű dűlővel, s akkor ez már a szomszédos falu határából származik. Egy további területen Árpád-kori cserepek kerültek elő (Kendergyárral szemben), míg két helynév elpusztult Árpád-kori településre utal (Mága, Tolna). Ezt a gyűjtést egészítette ki a monostor környéki terepbejárásunk. Mind Monostoroshalász (a későbbi Nagyhalász), mind az elpusztult Belhalász - nevük utótagja után ítélve - településeink legkorábbi rétegéhez tartozik (MEZŐ-NÉMETH 1972. 77.). A magyarországi szolgáló népek/falvak kialakulását bemutató müvében Heckenast Gusztáv településünket is ezek közé sorolja. Véleménye szerint ez - több más környékbeli faluval együtt - Tasnak, Árpád unokájának területéhez tartozó, szolgálatait annak itt lévő, azonos nevű (ma: Nyírtass) szállásán rótta volna le (HECKENAST 1970. 44.). Ezt sem lehet teljesen kizárni, de valószínűbbnek tűnik, hogy inkább a közelebb lévő szabolcsi földvár ura számára szolgáltatták be a két Halász lakói a zsákmány egy részét. Itt köszönjük meg Bocsi Zsófiának a feldolgozás során nyújtott segítségét. A tanulmány lektorálásáért Németh Péternek, Lőrinczy Gábornak, és Hatházi Gábornak tartozunk köszönettel!