A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila - Jankovics Norbert: A nagyhalászi Pusztatemplom

XIV-XV. század „Lencse alakú gomb". A hatágú csillagot (rozettát) formázó gomb pontos párhuzamát közölte Szabó Kálmán közelebbi helymeghatározás nélkül (SZABÓ 1938. 47. 195. ábra). Egy további, nagyon hasonló gomb szintén az ö ásatásain került elő (SZABÓ 1938. 47. 201. ábra). Nem áll meszsze példányunktól az a Szerbiában, Banatska Dubicában előkerült aranyozott ezüstgomb sem, melyet a belgrádi Nemzeti Múzeumban őriznek (JEWELLERY 1982. 83. Kat. 538.). Nagyon hasonlóak ehhez a típushoz azok a gombok, amelyek lényegében csak vastagságukban és karéjos kiképzésükben térnek el az általunk bemutatott formáktól. Idetartozik a kelebiai kincs egyik ezüstből készült gombja (HATHÁZI 2005. 120. 123. kép, 184. Kat. VI/56., MM 1987. 327. oldali tábla 6.), valamint annak aranyozott bronzból készült párhuzama, mely a középkori Báté falu templomának ásatásán került elő (POROSZLAI-VICZE 2004. 149.). Ezt a típust Szabó Kálmánnál is megtaláljuk (SZABÓ 1938. 47. 202. ábra). Szabó Kálmán az említett gombokat a XIV. századra keltezte (SZABÓ 1938. 46-47.), míg a szerbiai gombot a XIV-XV. század fordulójára, XV. század első felére keltezték (JEWELLERY 1982. 83.). A Bátén előkerült gombot a leírásban XV. századiként határozták meg (POROSZLAI-VICZE 2004. 149.). Hatházi Gábor a kelebiai kincs elemzése alapján megjegyzi, hogy a kincs tárgyainak gyűjtését egykori tulajdonosai „már a 13. század végén megkezdték, ... gerincét [pedig a] 14. századi emlékek adják, földberejtésükre a 14. század vége és a 15. század első harmadának vége közti időszakban került sor." (HATHÁZI 2005. 142.) A benne lévő „lencse" vagy „fél lencse" alakú díszgombok divatja a XIV. század elejétől terjedt el Magyarországon. A XV. század elejétől már új típusú, préselt díszgombok váltják fel, melyek már nem találhatók meg a kincsleletben (HATHÁZI 2005. 120.). Összefoglalásképpen elmondható, hogy a bemutatott gomb egy viszonylag ritka típust képvisel, de pontosabb kora nem határozható meg. Altalánosságban annyit állapíthatunk meg, hogy a XIV. században, esetleg a XV. század elején lehetett használatban (XV. tábla 1-6.). „ Tányér " alakú ezüstgombok. A típussal legutóbb szintén Hatházi Gábor foglalkozott bővebben a kelebiai kincs kapcsán. Mint írja: „A kelebiai gombok között különleges ritkaságként üdvözölhetjük a 'tányér' és 'csésze' alakú példányokat." (HATHÁZI 2005. 123.) Kétféle változata fordul elő a kincsleletben. Az egyik egyszerű préseléssel készült, míg jóval mívesebb példányait domborították, és áttört, mérmüves aranyozott rátét lemezzel díszítették. Megállapítása szerint az egyszerűbb, viszonylag elterjedt gombtípusokkal ellentétben ezek teljességgel hiányoznak mind a hasonló korú kincsleletekből, mind a középkori templom körüli temetőkből (HATHÁZI 2005. 123.). A Nagyhalászon előkerült példányok tehát ebből a szempontból (is) újdonságnak számítanak. Az aranyozott ezüstgombok ugyanis formájukat tekintve „hibrid" példányok: az egyszerűbb, díszítetlen, valamint a kvalitásosabb darabok között állnak, peremükön ugyanis a díszesebb gombokhoz hasonlóan gyöngysorkeret fut körbe, a belső mérmüves rátétnek azonban semmi nyoma nincs. A gombok (viselet)történeti értéke meglehetősen csekély, mivel a sírban eltemetett gyerek viseletének rekonstrukciója a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetséges. Ezekkel a gombtípusokkal és funkciójukkal legutóbb Lővei Pál foglalkozott. Mint rámutatott, egy új divatirányzat jellemzői, amely a 1360-80-as évektől terjed el szerte Európában. A ruházat változásai közül itt csak azt emeljük ki, hogy kialakul egy szorosan a testhez simuló, combközépig alig érő tunika, amely elől gombsorral záródott. A gombok feltűnnek a ruha ujján is, egészen a könyökig. Ennek a viseleti változásnak számos nyugat-európai ábrázolása maradt fenn, és Magyarországon is találtak ilyen emlékanyagot. Ez Biczó Piroska ásatásán, Székesfehérváron került