A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila - Jankovics Norbert: A nagyhalászi Pusztatemplom

Jakab Attila-Jankovics Norbert (KRISTÓ 2000. 91.) - korábban 1318-1322 közé keltezett (NÉMETH 1997 88-89., 96.) - oklevélben írnak először két Halászról.

3 Ekkor említik a Szűz Mária tiszteletére szentelt monostort (in qua quidem Halaz esi mon. cons truc te in honorem V. Glorios ae cum tributo), amelyet a - hajdan az Aba nembéli Omodé-fiak tulajdonát képező - két birtokkal együtt I. Károly a Péc nembéli Gergely fia Lukács mesternek adományoz szolgálataiért, tiszai vámjával együtt. 1319-ben egy útról olvashatunk, amelyik Semjénből Napkoron át vezet ide (NÉMETH 1997. 88-89.). A Szűz Mária tiszteletére szentelt monostor tehát 1323-ban tűnik fel oklevélben. Első ismert papját, Mikót 1328-ban említik (DOBROVITS-CSERNYÁNSZKY-ERDÉSZ 1987. 96., NÉMETH 1997. 89.). A pápai tizedjegyzékben már Mihály nevű papjáról hallunk, aki 1332-ben 16, 1333-ban 20, az 1334. évi I. részlet fejében 8, míg a II. részlet fejében 9, az 1335. évi I. részlet fejében 10 garast fizetett (NÉMETH 1997. 89). A monostor ettől fogva közel háromszáz évre eltűnik az írott forrásokból. Legközelebb egy közvetett adat szól arról, hogy a templom a XVI. század folyamán is működött. Az 1779-es egyházlátogatási jegyzőkönyvből arról értesülünk, hogy a reformátusok tulajdonában van egy, a katolikusoktól származó harang, amelyen gótikus betűk vannak, s rajta egy 1526-os évszám (ESZTERHÁZY 1779. 146.).

4 1604-ben valószínűleg romokban állt (DOBROVITS-CSERNYÁNSZKY-ERDÉSZ 1987. 96.), de a templomot hamarosan rendbe hozhatták. Erre utal ugyanis, hogy a XVII. század első feléből több olyan liturgikus tárgyat is ismerünk, amelyet évszámmal láttak el; így például a debreceni Református Kollégiumban letétbe helyezett, részben aranyozott ezüst úrvacsorapohár 1619-ből, illetve egy részben aranyozott ezüst kenyérosztó tányér 1645-ből. Egy 1645-ben készített ónkanna jelenleg is az egyházközség tulajdonában van (DOBROVITS-CSERNYÁNSZKY-ERDÉSZ 1987. 97.).

5 Idehívták papnak Rápóti Pap Mihályt, a későbbi híres református lelkészt is, aki 1650-1655 között állt a gyülekezet élén.

6 1701-ben a templom már újra állt (DOBROVITS-CSERNYÁNSZKY-ERDÉSZ 1987. 96.), de mivel bajos volt odajárni, s a fenntartása is sokba került, ebben az évben a reformátusok fatemplomot Ezek 1339-ben Monostoroshalász (Monusturushalaz), illetve Belhalász (Belhalaz) néven tűnnek fel (NÉMETH 1997. 89.). Soós Imre munkájában ellenben 1562-es évszámot olvashatunk (Soós 1985. 431.), de ez valószínűleg elírás lehet. Egyébként egy 1723 körül készült összeírás szerint egészen a Thököly-féle felkelés idejéig működött itt a katolikus plébánia. Ekkoriban került a plébániaház, a papföld, valamint az egyházi halastó a reformátusok birtokába (Soós 1985. 431.). Ezt az adatot azonban nehéz egyeztetni azokkal a meglévő liturgikus tárgyakkal, melyeket a főszövegben mutatunk be. Ennek ellentmond Kiss Lajos adata is, amely szerint 1531-ben Perényi Pétert követve tértek volna át a lakosok a református hitre (Kiss 1961. 242.). A református egyház tulajdonában még a XIX. század elején is voltak olyan tárgyak, amelyek a XVII. században, illetve még korábban készültek (TABELLA 1809.1.I.S.5.). Az 1809-ben felvett református összeírásokban két harangról tesznek említést. A fiatalabb Georgius Vierd munkája, mely Patay Pál szerint 1628-1657 között készülhetett. Ezen a következő felirat volt olvasható: ,^d honorem Deifudit me Georgius Vierd in Eperjes" (PATAY 1989. 64.). Vierd klagenfurti születésű eperjesi harangöntö volt, a század egyik legtermékenyebb mestere. Munkáival szinte az egész királyi Magyarország keleti felét ellátta. Harangjait nemcsak Nagyhalászon, hanem a környező településeken is megtaláljuk; így Ibrányban (1645), Paszabon (1642), Tiszabercelen (1638), Beszterecen (1652) (PATAY 1989. 101-106.). A másik, minden bizonnyal régebbi harang szintén feliratos (2. kép). Szövegének olvasata Patay Pál szerint: Jei Devse ill jo plv v vepsvs repelő", szerinte a szöveg megfejthetetlen (PATAY 1989. 69., 73.). A feliratot elküldtük F. Romhányi Beatrixnak is, aki a következőképpen vélekedett róla (F. Romhányi Beatrix 2008. június 24-én kelt levele. Segítségét ezúton is köszönjük!): „A leírt betűkből értelmes szöveg nem hozható össze. Tekintve, hogy eleink tudtak rendszerint latinul, hajlok arra, hogy az eredeti harangon volt a szöveg értelmetlen." Mindössze két szövegtöredék értelmezhető. Az egyik a Deus, a másik a versus repel[\]lo vagyis valószínűleg visszaűzöm. Ez a harang talán azonos azzal, amelyről Eszterházy azt írta, hogy egykor a katolikusok tulajdonában volt. Ezt azonban nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hiszen míg Eszterházynál gótikus betűs, évszámos harangról olvashatunk, addig az 1809-es összeírásban évszámot nem írnak, illetve nem tesznek említést róla. Mint naplójában írja, ment, „..noha igen kedvetlen, mert ifjú voltam a szent munkához." (RÁPÓTI 1859. 168.)