A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Fábián László: Az első szatmári honfoglalás kori sír előkerülése

Az első szatmári honfoglalás kori sír előkerülése - avagy köszönjük Margit néni! Fábián László Cikkem talán elüt a Jósa András Múzeum Evkönyvének tudományos tanulmányaitól, elsősorban azért, mert csupán annyiban kapcsolódik a kiadvány profiljához, hogy egy új gondolatokat ébresztő régészeti leletegyüttesről szól. Nem tisztem és célom a régészet csábos területére bemerészkedni, de engedje meg a tisztelt Szakma, hogy egy picikét mégis érintsem. Annál inkább bátorkodom ezt tenni, mert engem is megcsapott a frissen kiásott föld illata - a „csontvájzszag" - ahogyan az ásatási napszámosok mondották. Úgy gondolom, hogy két-három temetőfeltárásnál összesen több mint ezer sír kibontása és lerajzolása után ezt a „merészséget" megengedhetem magamnak. Egyszóval írásomat legkevésbé sem szánom tudományos értékűnek, inkább azt szeretném illusztrálni, hogy - bár ez köztudott dolog - a szerencse, a véletlenek sorozatának összejátszása miképpen tud a régészettudomány és a történettudomány számára új értékeket és következtetéseket adni, régi sztereotípiákat megdönteni. Szatmár, s ezen belül Csenger és környéke ez idáig a régészeti kutatottság szempontjából a megye egyik legelhanyagoltabb területe volt. Ez nem a szakemberek hibájaként róható fel, hanem inkább annak, hogy eléggé hányattatott volt jelenkori történelme. A Szamoshát közel van a román határhoz, nehezen megközelíthető, mindent összevetve, a megye távoli bugyra. Szinte az utóbbi évtizedekig a honfoglalás kori leletek hiánya miatt a magyarság megtelepedését itt, Szatmárban a XL század utánra helyezték. Az 1986-ban megjelent Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. kötetében ezt írta Németh Péter: „a megye területéről teljesen ismeretlen a honfoglalás kori (X. századi) régészeti emlékanyag, így a megye s vele együtt székhelye kialakulásának kezdeteit nem ismerjük." (NÉMETH 1986. 118.) Egy másik, későbbi kiadványban ez áll: „A honfoglaló magyarság megtelepedése ... nem terjedt ki a mai megye terület egészére. Nem érintette például Szatmár megyét, legalább is erről a részről nem került ki honfoglalóinkhoz köthető leletanyag. " (NÉMETH 1993. 141.) De idézhetnék még hasonlókat. Pedig Anonymus Gestájának XXI. fejezetében bizony leírta, hogy „Azután pedig (t.i. miután Sárvárt elfoglalták) Szabolcs és Tas innen továbbindulva Szatmár váráig jutott... háromnapos megszállás és harc után győzelmet arattak ... maguk meg továbbindultak a meszesi kapukhoz. " (ANONYMUS 21.) De hát a krónikaíró csak pár száz évvel a honfoglalás után élt, honnan is tudta volna mi az igazság! Minden vélemény ellenére titkon azért reméltem, hogy „kaczagányos Árpád apánk" vitézei, honfoglalóink csak előkerülnek egyszer Csengerben is vagy egész közeli helyen. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy kihagyták volna ezt a vizekben gazdag tájat, a Szamos folyó partját, a stratégiailag is fontos folyóvölgyet. Több érvet is megfogalmaztam magamnak - ám mindez csak egy ábrándozó, kis vidéki helytörténész álmai közé tartozott. NyJAME L. 2008. 291-302. 291