A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Pintye Gábor: Egy beregsurányi típusú pecsételt edény szarmata sírból

Itt szándékosan csak azokat a műhelyeket említem, ahol tömegesen alkalmazták ezt a díszítést. A V. Kotigorosko által Luzsankán feltárt fazekasközpont valójában a beregsurányi műhely Ukrajnába eső része. A lelőhelyet a Mic patak osztja két részre (ISTVÁNOVITS 2004. 127. 7. lábjegyzet). Almássy Katalin és Istvánovits Eszter feltárása. Az anyag leltározatlan, a Jósa András Múzeum gyűjteményében található. Maróti Éva véleménye szerint a szarmata barbarikumban ezidáig bizonyíthatóan csak a kelet-pannoniai termékeket mutatták ki a terepbejárások, ásatások anyagaiból. Ezzel szemben az Apagyon, Tiszaeszlár-Bashalmon, Tiszavasvári-Józsefházán és -Keresztfalon talált római edénytöredékekkel kapcsolatban Istvánovits E. a dáciai származás mellett tette le a voksát (ISTVÁNOVITS 1986. 91., MARÓTI 1991. 376., ISTVÁNOVITS 1993. 22.). Itt kell megemlítenem a geszterédi III. vagy A. jelű halomsírból származó téglaszínű, pecsételt díszű tálat, melyet Bona I. ugyancsak dáciai eredetűnek határozott meg (BÓNA 1986. 64. 17. kép, BÓNA 1993. 105.). Témánk szempontjából ez utóbbi területet nekünk is fokozott mértékben kell szem előtt tartanunk, már csak közelsége miatt is. A porolissumi fazekasok táljai között ugyanis előfordul egy - edényünkhöz igen közel álló - variáns, melyet a romániai kutatás önálló formaként különített el (6. kép). Tipológiai rendszerükben az STSP 15. szám alatt szereplő profil edényünk római előképének tekinthető (GuDEA-FILIP 1997. 140. Abb. 12). Ugyanakkor a csúcsukkal a középpont felé forduló háromszögekből kialakított rozetta variánsok a porolissumi műhely legkedveltebb pecsétjei közé tartoztak. Daciában a pecsételt díszítést a Pannónia Inferiorból származó mesterek honosították meg. Ezen edények gyártása a II. század közepétől tömegessé, a III. században pedig egyeduralkodóvá vált. Az apagyi, geszterédi, tiszaeszlári darabok igazolják, hogy a dáciai műhelyek termékei - ha nem is nagy számban - az innen nyugatra élő barbárokhoz is eljutottak. A tálak funkciójával kapcsolatban merült fel, hogy étkészletek részei lehettek (GUDEA 1989. 192-201. Plansa XXXIX., GUDEA-FILIP 1997. 56., 59., 69., 71-72., 144-145.). A nyíregyházi edény esetében azonban meg kell vizsgálnunk a barbár származás lehetőségét is. Már Gabler D. is felvetette, hogy az eredeti sigillata előképtől nagymértékben eltérő példányokat a barbarikumban állították elő (GABLER 1968. 236.). Ez a lehetőség később a porolissumi kerámiával kapcsolatban is felvetődött. A romániai kutatók úgy gondolják, hogy az innen származó, szarmata és szabad dák területre is exportált szürke áru a barbár fazekasok mintájául szolgálhatott. Ezek alapján, sokszor a római díszítést saját motívumaikkal variálva készítették edényeiket (MATEI 1997. 374-375., GUDEA-FILIP 1997. 71. stb.). Ezzel a kérdéskörrel áll szoros kapcsolatban a barbarikumi fazekasközpontok kialakulásának problémája. Pecsételt kerámiát készítő műhelyeket

7 ismerünk a szomszédos országokból Kelet-Szlovákiából (Blazice és Ostrovany), Romániából (Zaläu), Ukrajnából (Luzsanka

8 és Beregovo) és Magyarországról (Beregsurány és Csengersima

9

) (LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969., KOTIGOROSKO 1995., MATEI 1997., CSALLÁNY 1966., ISTVÁNOVITS 2004.). 6. kép Porolissum STSP 15. típus (GUDEA-FILIP 1997. Abb. 12 alapján) Fig. 6 Type Porolissum STSP 15 (after GUDEA-FILIP 1997. Abb. 12)