A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Scholtz Róbert: Szkíta, szarmata és késő népvándorlás kori leletek Tiszavasvári-Kapusz-lapos lelőhelyről

hősének, Toxarisznak szájába: „Nemcsak, hogy áldozunk, hanem külön jeles napokon még ünnepségekkel is megtiszteljük őket... úgy hisszük: jót teszünk az élőkkel is, ha megemlékezünk a legjelesebb férfiakról, és tiszteljük a megholtakat. Úgy véljük ugyanis: ekként majd közülünk is sokan kedvet kapnak hozzájuk hasonlóvá lenni. " (LUKIANOSZ 858-859.) Feltételezésem szerint a halotti toron, valamint e „külön jeles napokon " tartott megemlékezések során kerülhettek a sírt kerítő árkokba a kerámia- és állatcsontleletek. Összefoglalás A szkíta jellegű Alföld csoport temetkezési helyein megismert körárkos-halmos(?) temetkezési forma a társadalmi ranglétra felső fokán álló - közösség vezetője/őse - személyeket illette meg, amint arra a rítus és a mellékletek (keleti, szkíta jellegű fegyverek, pikkelypáncél, ékszerek) különlegessége mutat. A halmok alatt magányos és többes - családi (Algyő, Sándorfalva?, Tarnabod) - temetkezések egyaránt ismertek. Elgondolkodtató azonban, hogy a szkíta kori halmok Acsa (PATAY 1955. 68., 73.)

32

, Ártánd (PÁRDUCZ 1965.), Méhi (LÓYSCH 1909.), Monaj (CSOMA 1887.), Nyíregyháza-Bródi halom (NÉMETH 1973. 15., SCHOLTZ 2006. 195.), Tarpa (PÁRDUCZ 1969B.), Tápiószentmárton (FETTICH 1927.), Zöldhalompuszta (FETTICH 1928.) - közül egyedül Tarnabodon figyeltek meg a halom bázisán belüli, temetkezést kerítő árkot (PÁRDUCZ 1969A. 37.). A sírok földrajzi elhelyezkedése alapján további előkerülésükkel a csoport teljes területén számolnunk kell. A temetkezési szokás feltehetően - legalábbis a bejárattal tagolt árkok esetében - keleti eredetű, s nem rítus-specifikus: csontvázak esetében (Algyő, Hetény, Tárnáméra) és hamvasztásos síroknál (Sándorfalva, Tarnabod, Tiszavasvári-Kapusz-lapos) egyaránt megtalálható.

33 Valamennyi sír bolygatott volt. A sírok bolygatottsága, valamint biztos keltező leletek hiányában kronológiai különbséget jelenleg nem állapíthatunk meg közöttük. Mellékleteik alapján a Kr.e. VI. századra keltezhetők.

34 A temető leletanyaga Az öt sírt számláló, birituális temetőrészletből 15 edény, illetve edényhez tartozó töredék került a nyíregyházi múzeumba. Ebből kilenc korong nélkül készített, hat korongolt. Korongolt és korong nélkül készített változatokat csak a tálak kategóriájában találunk (8., 12., 21. objektum). A 8. objektum mellékletei között mindkét változatuk előkerült. A többi edénytípusnál a korong nélkül készített technika a jellemző. A hordó alakú edények, valamint a különleges, egyedi formák az egész kultúrán belül csak korong nélkül készített változatban ismertek. A temető kerámiaanyagának formakincse igen szegényes, a négy alapformára - nagyméretű urna, tál, fülesbögre, hordó alakú edény - szorítkozik. Hiányoznak a szomszédos területekkel való kapcsolatokra utaló jellegzetes edénytípusok: így a délkelet-alpi Hallstatt kultúrához kapcsolható szarvacskás füles, illetve gombosfülű csészék, a Nyírség csoportban általános enyhén kihajló, négy helyen felhúzott peremű tálak stb. Acsa-Zsidódombon 1932-ben egy halomsírt tártak fel, mely alatt egy kamrasírban egy 34-38 éves nő nyújtott helyzetű csontváza feküdt. A halom földjéből egy három élü bronz nyílhegy került elő, mely a háború idején elveszett. Mivel a váz mellett lelet nem került elő, szkíta kori meghatározása kétséges (PATAY 1955. 68., 73.). Szabó J. Gy. podóliai etnikai kapcsolatokra is utalt (SZABÓ 1969. 79.). L. 31. jegyzet!