A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Gyűjteménytörténet - L. Nagy Márta: Saáry Sándor

Saáry Sándor L. Nagy Márta Első „találkozásom" Saáry Sándorral (1. kép) mondhatni a véletlen müve volt. A Nyíregyháza-Bujtos és -Morgó temető lelőhelyeken előkerült bronzkori leletanyag vizsgálata közben néhány edényben az alábbi cédulákat találtam: „Saáry-gyűjtemény". Kíváncsi lettem, ki lehetett ez az ember (2-3. kép), akinek összegyűjtött anyagából akkor még csak egy-egy darabot láthattam.

1 Életműve és emléke is a gyűjteménye sorsára jutott: kevesen tudnak róla. 1968-ban Németh Péter írt a Szabolcs-Szatmári Szemlében Saáry Sándorról és a nyíregyházi „Városi Múzeumról" (NÉMETH 1968.), majd 1985-ben Dienes István említi nevét ugyancsak a városi múzeum alakulásáról szóló írásában (DIENES 1985.). Élete történetéről Németh Péternél többet én sem tudok mondani, az általa leírtakat inkább csak kiegészítésekkel, érdekességekkel szándékozom bővíteni. Tanulmányomnak azonban nem is ez a célja. Igyekeztem olyan részleteket bemutatni Saáry Sándor írásaiból, amelyek segítségével bepillantást nyerhetünk annak a nem mindennapi gyűjteménynek a megszületésébe, amely az orvos-régésznek szívügye volt, és amelyet egészében ma már csak megsárgult fotókon láthatunk. 1. Saáry Sándor életútja 1. kép Saáry Sándor arcképe Fig. 1 Portrait of Sándor Saáry Saáry Sándor Nyíregyháza szülötte, 1862. december 28-án látta meg a napvilágot. Apja Tresztyánszky Nádasy Sándor, akkor városi aljegyző és árvaszéki ülnök, aki 45 évig állt a város szolgálatában. Anyja Techeris Izabella 20 éves volt, amikor világra hozta Sándor fiát, ám a nehéz szülésbe belehalt. Bár a gyermeket Tresztyánszky Nádasy Sándornak keresztelték, de szinte azonnal örökbe fogadta apjának testvére, Tresztyánszky Nádasy Terézia és férje, Nyíregyháza főjegyzője, nánási Saáry Pál, akinek később a nevét is megkapta. Önéletrajzi írása szerint egy negyed órát sem tartózkodott a szülői házban. Ennek ellenére soha nem felejtette el, hogy honnan jött. Végrendeletében

2 például Szoboszló városára hagyott néhány „duplikátumot" édesapja emlékére, aki a szoboszlói Bocskay csapatban harcolt az 1848^19-es szabadságharcban. 1 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Almássy Katalinnak, aki felhívta a figyelmemet a Saáry gyűjteményre, valamint Bene Jánosnak és Mohácsi Endrének, akik segítségemre voltak a Saáry-hagyaték kutatásában. 2 JAM Tört. Ad. 360-80.