A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Scholtz Róbert: Szkíta, szarmata és késő népvándorlás kori leletek Tiszavasvári-Kapusz-lapos lelőhelyről

Bottyán Árpád (BOTTYÁN 1955. 66.) és Jan Chochorowski (CHOCHOROWSKI 1985. 136., 153., 6. térkép) is azon a véleményen volt, hogy a szkíta kori halmos temetkezések csak a Kárpátmedence északkeleti területein vannak meg. A Csongrád megyei sírok - Sándorfalva 145., Algyő 100. sír - tanúsága alapján körülárkolt, halmos temetkezésekkel a szkíta kori Alföld csoport (Vekerzug kultúra) egész területén számolnunk kell. Az árkok eredete A Kárpát-medence keleti felében a sírok körülárkolásának szokása különböző időben és etnikumoknál tűnik fel. A legelső sírhalmokat a késő rézkor/kora bronzkor idején a Fekete-tenger északi partvidékéről bevándorolt iráni népesség, az ún. gödörsíros kultúrát hordozók temetkezési helyein figyelhetjük meg (ECSEDY 1979., ECSEDY 1994.).

19 A halmok alatti, lakóépítményeket - fakunyhók, sátrak (Dévaványa-Barcé-halom: ECSEDY 1979. 17-18., 38.) - utánzó sírkamrákat olykor körgyűrűvel (pl. ECSEDY 1994. 171., Abb. 1: 1.), egy (pl. Kovaljovka VII. csoport, 4. kurgán: KAISER 2003. Taf. 10.) vagy több helyen megszakított körár(k)okkal övezték (pl. Szolnyecsnij 1. kurgán: KAISER 2003. Taf. 21). A sírok körülárkolásának szokása már ekkor megjelent, és (legalábbis egy részük) vélhetően nem a halott elkülönítésére szolgált - mint az a szakirodalomban gyakran olvasható -, hanem szoros összefüggésben volt a sírépítménnyel, adott esetben a „sírsátorral", annak szerkezeti elemét képezte.

20 A halomemelés szokása Európa-szerte a középső/késő bronzkor idején vált általánossá (CSÁNYI 1980. 161.). A Kárpát-medence keleti vidékein a kör alaprajzú árokkal kerített (halmos) temetkezések is ekkor, a nyugati eredetű halomsíros kultúra temetőiben (pl. Maklár-Koszpérium: SZABÓ 1969. 79., Jánoshida: CSÁNYI 1980.), majd a késő bronzkor/kora vaskor évszázadai alatti hiátust (KEMENCZEI 1984A. 42-43., 63-64.) követően a szkíta kori Alföld csoport szállásterületén jelentek meg (5. kép).

21 A két kultúra között időbeli (4-600 év!) és kulturális eltérés egyaránt kimutatható. A közösnek látszó temetkezési formák közötti genetikai/etnikai kapcsolatot már Párducz Mihály is elvetette (PÁRDUCZ 1969. 232.). A szkíta kori körárkos temetkezéseket a kutatás keleti eredetűnek határozta meg, párhuzamaikat a délorosz steppe (GALÁNTHA 1985. 121.), illetve erdős-steppe vidékén kereste (SZABÓ 1969. 79.). Makkay János véleménye szerint a délorosz steppe a török nyelvű hódítók megjelenéséig az iráni nyelvű népek kizárólagos lakterülete volt. A steppevidék jellegzetes halmos temetkezéseinél, a bronzkori gerendavázas sírhalmoktól a Kr.e. VIII-VII. századi szkíta királyi kurgánokig törés nélküli kontinuitás mutatható ki (MAKKAY 1998. 275.). A szkíta kori Alföld csoport körárkos/halmos temetkezéseit tehát egy olyan iráni temetkezési formának tartjuk, mely feltehetően az ősi településjelenségekben gyökerezik (VÖRÖS 1981. 27.),

22 vagy az egykori bonyolult, sírkamrás temetkezési A kurgánok fejlődéséről, valamint a gödörsírosoktól a szarmata kurgánokig kimutatható kontinuitásról bővebben, további szakirodalmi hivatkozással lásd: MAKKAY 1998. 274-275. Lásd 22. lábjegyzetet! A Vekerzug kultúrán belüli csoportok elkülönítésének is ez a vonás szolgált egyik alapjául (BOTTYÁN 1955. 9-10). Tétele azóta elavult. Vörös Gabriella a szarmata körárkok vizsgálatánál felvetette, hogy e temetkezési forma gyökere a településjelenségekben - a könnyű szerkezetű, esetleg félig földbe mélyített, talán kör alakú építményt kerítő árkok - gyökereznek (VÖRÖS 1981. 27.). Vaday Andrea szerint amíg kör alaprajzú házat nem találunk a szarmatáknál, addig e merész következtetést nem fogadhatjuk el (VADAY-SZÖKE 1983. 121.). Tudomásom szerint a szkíta kori Alföld csoport kör alaprajzú házainak egyikénél sem figyeltek meg eddig kerítőárkot. A Krím-félsziget nyugati részén fekvő KaraTobe melletti szkíta településen az ásatónak egy kör alaprajzú árokban sátor tartócölöpeinek nyomait sikerült megfigyelnie (FODOR 1983. 97.). A körárkok eredetének vizsgálatánál ezért nem zárhatjuk ki teljességgel a Vörös-féle hipotézist.