A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Ioan Bejinariu - Székely Zsolt - Dan V. Sana: Régészeti ásatások a Nyíregyházát keletről elkerülő úton (26. és 33. lelőhely) Előzetes jelentés

megkopott, belül pedig két kiemelkedéssel díszítették (XIII. tábla 6.). A típus mintapéldánya a Felső-Tisza-vidéken először a Koszider korszakban jelent meg a középső bronzkor végén. Hosszú fejlődésen ment át jelentéktelen formai változásokkal egészen a bronzkor végéig (KEMENCZEI 1965. 114., KEMENCZEI 1967. 292., FURMÁNEK 1980. 37-39., FURMÁNEK-ILLÁSOVÁ-MARKOVÁ 1999. 8., KOVÁCS 1986. 28., 39-40. Pl. 2: 6-8., VELIACIK 1991. 202-203. Pl. 32: 10.). Bronzdrótból készült egy valószínűleg spirális végű gyűrű töredéke (XIII. tábla 1.), illetve egy másik spirális töredék (XIII. tábla 8.). Az ilyen típusú tárgyak nagyon gyakoriak mind településeken, mind pedig raktárleletekben a Kárpát-medencében, a bronzkor végén (KEMENCZEI 1984. Pl. VI: 24., XXXV: 19., 21., PETRESCU-DÁMBOVITA 1977. 99. Pl. 165: 25., IGNAT 1984. Pl. XII: 8., BEJINARIU 2005. 58. Pl. VII: 5.). Egy hasonló tárgy a 123. gödörből származik. A 130. objektumból származik egy cső alakú tárgy, amelyet egy felcsavart bronzlemezből készítettek (XIII. tábla 10.). Amint már említettük, a bemutatott településről származó kerámiaformák és díszítőmotívumok több késő bronzkori kultúrában közösek a Felső-Tisza-vidéken. Ugyanakkor a településről előkerült bronztárgyak használati idejét sem lehet leszűkíteni, mivel ezek hosszú ideig „divatban voltak". Ezek a leletek, (olvasztótégely, nyers bronz, öntőminták stb.) vitathatatlanul arra utalnak, hogy ezen a településen bronzmüvességgel foglalkozó mesterek működtek. Kétség kívül a legfontosabb a korongos-tüskés bronzcsákány öntőmintája. Az északnyugat-erdélyi késő bronzkori korongos-tüskés csákányok elterjedéséről készített elemzés során kiderült, hogy a régi ópályi/Uriu típusú raktárleletekben a csákányok nagy része korongos-tüskés, míg a későbbi, Cincu-Suseni típusú depókban ezek nagyon ritkák, és legtöbb esetben töredékesek (BEJINARIU 2007.). Ez a tény azt sugallja, hogy ezeknek a csákányoknak a „fénykora" egybeesik az ópályi/Uriu típusú raktárleletek korával. Ebből következik, hogy a Nyíregyháza-Oros, Úr-cserei késő bronzkori település is ezekkel a raktárleletekkel egyidős, vagyis a Reinecke szerinti BD-nek felel meg. E település anyagának előzetes közlése azzal a céllal történt, hogy megpróbáljuk némileg kitölteni azt az űrt, amely az utóbbi időben mind érzékelhetőbbé vált a Felső-Tisza-vidék késő bronzkori fejlődésével kapcsolatosan az adatok hiánya miatt. Irodalom ALMÁSSY 2004. Almássy Katalin: Nyíregyháza, Nagyszállás. RKM2004. 254. nr. 277. BADER 1972. Tiberiu Bader: Cultura Suciu de Sus în nord-vestul României. [Die Suciu de Sus-Kultur im Nordwesten von Rumänien.] SCIV23: 4. 1972. 509-536. BADER 1978. Tiberiu Bader: Epoca bronzului în NordVestül Transilvaniei: cultura pretracicä si tracicä. [Die Bronzezeit in Nordwestsiebenbürgen.] Editura Stiintificä si Enciclopedicä, Bucuresti 1978. BANNER 1956. János Banner: Die Péceler Kultur. ArchHung XXXV. 1956. BARTÍK 1996. Juraj Bartík: Sídlisko stredodunajskej mohylovej kultúry vo Veselom. [Siedlung der mitteldanubischen Hügelgräberkultur in Veséié.] SlovArch XLIV: 2. 1996. 189-252. BEJINARIU 2001. loan Bejinariu: Late Bronze Age in the Depression of Simleu. In: Der Nordkarpatische Raum in der Bronzezeit. Hrsg. Carol Kacsó. Symposium Baia Mare 7.-10. Oktober 1998. Bibliotheca Marmatia 1. Muzeul Judetean Maramures, Baia Mare 2001. 157-174.