A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Megemlékezések - Dr. Jakó János: Jósa András, az orvos

akkori székhelyén, Nagykállóban telepedett le, majd 1807-ben kiköltözött Kislétára. Nyolcvanegy éves korában vonult nyugállományba, és ekkor költözött el Bihar megyébe, nagyszántói birtokára. Amikor megyéjétől 1837-ben elbúcsúzott, 500 váltóforintos alapítványt tett „ezen megyebeli szegény adózók ispotályára, hogy addig is kamatozzék, amíg megvalósul'. Nem sejtette, hogy a később megalakult nagykállói Szükségkórház unokája, Jósa András orvosi működése alatt lendül majd fel, aki mint ezen Egyleti Kórház - későbbi nevén Szabolcsvármegyei Nyilvános Közkórház - igazgatója a nyolc ágyasnak induló ispotályból kifejlesztett 84 ágyas kórházat adhatott át 1884ben utódjának, dr. Kállay Rudolfnak. Jósa István fiát, Pétert jogásznak nevelte, aki a Habsburgokkal kötött „házasságot" olyan frigynek tekintette, amely csak a becsület árán bontható fel. Eletének talán legnagyobb tragédiája lehetett, hogy politikai hitvallását András fia egy pillanatig sem osztotta, magát gyermekkorától sírjáig kurucnak vallotta. Jósa András nem ellenkezett apjával, amikor jogásznak szánta, de csak egy évig folytatott jogi tanulmányokat. 1853-ban Magyaróvárra ment, majd a Mezőgazdasági Akadémia elvégzése után gazdálkodni kezdett, előbb Nagycenken, a Széchenyi-birtokon, később saját birtokukon, Nagyszántón. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért és hogyan is lett végül Jósa Andrásból orvos. A gazdálkodással járó szórakozást soha nem kedvelte. A könyvekhez menekült, meg a gyalupaddal, esztergával, mindennemű fúró- és faragószerszámmal bőven felszerelt műhelyéhez. A túlzott esztergályozástól tályogot kapott. Vidéki felcser operálta, aki elfelejtette rendben tartani műszereit. Félesztendő után félholtan szállították Pestre, ahol a Váci utcai Nádor szállóban még tizenegy hónapot feküdt (közben megtanult angolul!). A negyvenharmadik operációnál napvilágra került egy zsákvarrótü, meg egy darab viasz - az első felcser tudományának testében felejtett rekvizitumai, a megmegújuló tályogok okozói. Félévi mankón döcögés után érlelődött meg benne az elhatározás: „én is orvos leszek, hátha kevesebb kínzással fogom embertársaimat a másvilágra szállítani."

4 Édesapja nem ellenkezett, így 26 éves korában Bécsbe ment és beiratkozott az egyetem orvosi fakultására, ahol az orvostudomány óriásaitól (Hyrtl, Brücke, Rokitansky, Virchow, Skoda) tanulhatott. 1864-ben vitte haza a szülői házba az orvosdiplomát. Apja átadta neki a nagykállói lakást. Ekkor volt onnan kiindulóban Korányi Frigyes a pesti egyetem tanszéke felé. Amikor a nyolc ágyas kis kórház élére került Jósa András, kezdték megérteni az emberek, hogy a kórház nem büntető fogság, nem halálhíd, hanem olyan emberbaráti intézmény, amely vissza, az életbe vezet. 1865- ben elutazott Bécsbe, hogy orvosi diplomája mellé a lehető legrövidebb idő alatt megszerezze a sebészi képesítést. Ezt követően rohamosan fellendült magánpraxisa. 1866- ban megnősült. A Kállay-családhoz szoros rokoni szálakkal kötődő Láner Olgát vette el. A „kondorhegyi várkastély" lett az új pár otthona. A „népek milliói" - ahogyan Jósa András a betegek sokaságát nevezte - egyre inkább tolongtak háza tája körül. Csak kétszer egy héten futotta idejéből rendelőnapokra. Ilyenkor az idegen országos vásárnak is nézhette háza környékét. Talyigák, szekerek, hintók táboroztak utca hosszat. Korán kelő ember volt, s késő délutánig rendelt étlen-szomjan. A hét többi napján ha a kórház engedte - hívták, vitték a családok, kollégák a betegekhez. 1865-től már igazgató-főorvosa volt a kórháznak. A nyolc ágy kevésnek bizonyult, a kórház folyosóján, tornácán is ágyat vetett, ha az operált beteget nem lehetett hazaszállítani. Hogy a kórház fejlődhessen, nyolc éven át nem vette fel, hanem a kórház céljaira fordította igazgatói fizetését. Jó ideig kórházának - akárcsak később a múzeumnak - önkéntes mindenese volt. Amikor Jósa Jolán: Dr. Jósa András (1834-1918.) és elődei 42. Jósa Jolán: Dr. Jósa András (1834-1918.) és elődei 86.