A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Makkay János: Antik források — ősi szokások

s fát gyűjtött: megkísérelte a tűzélesztést, vett egy hosszú babérágat, lekaparta a héjját jól megfogta s a forró füst fölszállt a magasba; szikrát így Hermész dörzsölt legelőször a fából. És vett sok száraz rőzsét, egy földi verembe rakta be sűrűn és bőven, láng gyúlt ki azonnal, messzire hirdetvén a hatalmas tűz lobogását. S míg ezt tette hatalma a nagynevű Héphaisztosznak, addig a tűzhöz Hermész két bőgő tehenet vitt, két görbültszarvút, minthogy roppanterejű volt. Ott levetette hanyatt a talajra s a két lihegőnek oldaltfordította nyakát s elvágta gerincét. Munka után munkát végzett, szétszelte a zsíros húst, fölhúzta fanyársra, s a hátrészt és a kövér húst mind egyszerre sütötte meg, együtt a belsőrésszel és a sötét vérrel. Mindezt szétrakta a földre: bőrüket ott a kemény sziklán kiterítve letette; hosszú idő telt el, s ott vannak most is a bőrök, egyfolytában azóta. Az örvendőszivű Hermész ekkor a hájtól vastag húst fölemelte a földről, egy sima kőre helyezte, tizenkét részre metélte, sorsot vetve megadta a részét mindegyiküknek. Vágyott ekkor az áldozatok húsára a híres Hermész, s bár örök isten volt, kínozta a jó szag. Nem nyugodott bele mégsem nagyszerű lelke, akárhogy sóvárgott, hogy szent torkán lebocsássa az étket, így a magastetejű baromistállóban a hájból és az egész húsból épített halmot az első rablás emlékéül, utána a rőzsenyalábon lábukat és fejüket hamuvá égette a tűzben. És miután mindent véghezvitt rendben az isten, Alpheiosz mély örvényébe vetette fatalpát; Majd a sötét hamut és parazsat porral betakarta, így töltötte az éjt, míg fénylett fönt a szelíd Hold. (HYMNUS AD MERCURIUM 105-141. sor, pp. 809-811., WEST 2003. 118-123.)

48 Sokszor foglalkozván a legkülönbözőbb áldozati szertartásokkal és áldozati gödrökkel az őskori kultúrákban, és különösen az ókori görögöknél, így most utólag nagyon is furcsállom, hogy ez a szertartás mindeddig elkerülte a figyelmemet.

49 Pedig legalább három sajátsága pontosan mutatja ősrégi áldozati gödrök és cselekményeik részleteit: 48 West a himnuszt a Kr.e. V. századra keltezi, és magát az áldozati cselekményt egy magában Olümpiában bemutatandó szertartásnak tartja (WEST 2003.13-14.). 49 Csak futólagos áttekintésként: MAKKAY 1975., MAKKAY 1978., MAKKAY 1982., MAKKAY 1983A., MAKKAY 1986., MAKKAY 1988., MAKKAY 1989A., MAKKAY 1992., MAKKAY 1996., és végül MAKKAY 2000A. Érdemtelenül kevés figyelem illette a gödöráldozatok vonatkozásában a szkirofóriák szertartásait is, amelyekhez röviden legutóbb FEKETE 2008.