A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Makkay János: Antik források — ősi szokások

A Múzeum Évkönyve 1960-ban indult, szintén Budapesten (bár minden porcikája Nyíregyházán készült). Nem is tudom most, hogy mennyire esik jól nekem visszaemlékeznem azokra a régi időkre, amikor kerek fél évszázaddal ezelőtt ott bábáskodtam eme első (valamint majd a harmadik) kötet szerkesztésénél.

6 Azután hosszú, csaknem negyven éves szünet következett. A következő írásom ugyanis 37-38 év múltán a Jósa András Múzeum 37-38. kötetében jelent meg. Akár szimbolikus értelműnek is tarthatom: a méltatni nem szükséges kiváló Dienes István temetésén elmondott rövid beszédem volt ez (MAKKAY 1997A.). Miért e 37-38 esztendős lacuna, merülhet fel a kérdés? Első állásomból, a Déri Múzeumból másfél év után (1956. július 16-tól) 1957. december 16-án elbocsátottak „az 'ellenforradalomban való tevékeny részvétele' miatt" ez volt a második elbocsátásom vagy kirúgásom a négy közül 1949 és 1959 között). A végrehajtó az alkoholista Dobrovits Aladár volt.

7 Hosszú, állás nélküli évek következtek, egészen 1963. augusztus 24-ig, amikor Fitz Jenő volt annyira bátor, hogy - Kralovánszky Alán barátommal együtt - alkalmazott (és évek múlva státusba vett) a Fejér Megyei Múzeumoknál.

8 Mikor most archiválható irattá lett munkakönyvembe pillantok, látom, hogy az elbocsátás utáni első és harmadik pecsétet Csallány Dezső ütötte bele, a másodikat viszont Dienes István, ezzel is megörökítve a Tiszaeszlár-Bashalmi ásatás felejthetetlen heteit (1958. augusztus 25. - november 11.). Az ide-oda szerződéses munkálkodás zavaros évei 1961. november 2-án értek először véget, amikor segédmunkásként beléptem az Akadémiai Nyomdába. Akadt egy tisztességes vezető, Marjai műszaki igazgató, aki rájött, hogy alkalmanként saját Acta-tanulmányomat is nyomtattam (MAKKAY 1962.). Lépett-e, nem lépett, nem tudom, de a kérdés (más vonalon is

9

) eljutott az MSzMP KB egyik hivatalnokához, Kriston vagy Kriszton Károlyhoz. 1962 augusztusában magához hivatott hivatalába, a Fehér Házba, és kerek perec közölte: kellemetlen az MSzMP-nek, hogy a nagy társadalmi kiegyezés idején valaki segédmunkásként írja, sőt talán majd nyomtatja is doktori értekezését. Választhatok hát bármely magyarországi múzeum között, ő gondoskodik a státushoz szükséges pénzről. Budapest azonban nem lehet közöttük, és a választott helynek legalább 60 kmre kell lennie a fővárostól. Rögtön keresett is egy szóba jöhető legközelebbi várost: Cegléd, bökött a térképre. Én azonban - ne haragudjon meg ezért így utólag rám Tari Edit és a Kossuth Múzeum! - Nyíregyházát választottam. Kriston/Kriszton tartotta szavát: a státushoz szükséges összeg rövidesen megérkezett Nyíregyházára. Csallány Dezső csak nem szólt, csak nem szólt, nem is intézkedett, én meg gyanútlan voltam. Végül 1962. december 30-án megtudtam, hogy nem is fog szólni: a leérkezett összeg terhére Debrecenben akkor végzett német szakos fiát, Csallány Gézát nevezte ki. Hamis ürügyet nem keresett, de bizonyára talált hozzá. Otthagytam Nyíregyházát. Fia csakhamar faképnél hagyta, és ekkor (1963-ban vagy már 64-ben) Cs.D. neves követet küldött hozzám K.N. személyében: felejtsem el a dolgot, tévedés volt részéről az egész, mégis várna rám a megszerzett állás. Gondolkodás nélkül mondtam nemet. Valamikor 1974-ben, az új múzeum megnyitásakor fájdalmas volt látni, hogy az átépített Szabolcs éttermében senki nem ült Cs.D.-vei egy asztalhoz, ott búslakodott egyedül egy Mind a kettőben jelent meg tanulmányom is (MAKKAY 1958., MAKKAY 1963.). Dobrovits 1956. november 4-én reggel táviratot küldött Kairóból: támogatom a Kádár-kormányt. Mikor december közepén Budapestre érkezett, telefonáltak, hogy vegye már fel a tudományok doktora címen járó illetményét. Éry Kingától tudom, hogy Fitz Jenő e kinevezéseket megelőzően B.I.-tói kapott egy levelet, amelyben az felhívta a figyelmét ellenforradalmárok alkalmazásának veszélyeire. Mivel a levelet én nem láttam, nem fedhetem fel a levélíró kilétét, de Dienes István barátom többször is elmondta a B.I. és K.A. közötti súlyos ellentétek okait. Ezeket a tényeket Éry Kinga kérésemre megerősítette. Bodnár György említette meg ismerősének, Kriszton Károlynak. B.Gy. személyéhez lásd ORPHEUSZ BÚCSÚZIK 2007. 7. (Bognár néven), 69-73., 378.!