A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Megemlékezések - Trogmayer Ottó: 1958-2008 - Ötven éves a Jósa András Múzeum Évkönyve

a művészettörténetnek idegen volt a helyi irodalomtörténet, a helytörténet pedig a helyieken kívül úgyszólván egyik könyvtárat sem érdekelte. Az útkeresés nehéz és hosszadalmas. Nem tudok általános receptet adni, nem is lehet. Mindegyik folyóiratnak meg kell találnia a maga útját, és ezek az utak nem lesznek szükségszerűen azonosak. Talán-talán mégis a szakmák szerinti elválás válik majd be, még akkor is, ha a folyóirat tartalma évfolyamonként más szakmát foglal össze. Ugyanez a kérdés a mai, a XIX. században alapított múzeumok ügyében is. Legyenek-e regionális szakgyűjtemények, vagy maradjon minden a régiben? Új korszak küszöbén járunk. Egy biztos, ahogy az elektronika nem tudja helyettesíteni az autopszia, a személyes találkozás varázsát, az online folyóiratok sem helyettesítik a papír, a nyomdafesték illatát, a könyv, kötet, különlenyomat kezelhetőségét. Jelenleg a múzeumi szervezet megyei egysége determinálja a folyóirat egységét is. 1963 óta a Jósa András Múzeum Evkönyve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye muzeális kutatásainak gyűjteménye, s úgy vélem e feladatának maradéktalanul eleget is tesz. Éppen ezt bizonyítja az előttünk fekvő jubileumi kötet. Megállapíthatjuk, hogy a Jósa András Múzeum Évkönyve kötetei nélkül nehezen lehet számos szakterületen eredményes kutatást folytatni a régióban. Olyan forrásanyagot tesznek közzé, melyet több szaktudomány kiválóságai rendeztek sajtó alá, s tették hozzá e forrásokhoz fűződő gondolataikat. Az ő szellemiségüket is idézi az ötven év írott hagyatéka. III. Jövő? Az ezredforduló óta jelentősen romlott a vidéki múzeumok helyzete. A rendszerváltáskor még nem sokan tartottunk attól, hogy ez bekövetkezik, de azóta beigazolódott, hogy tévedtünk. A Megyei Tanácsok feladatait öröklő Közgyűlések nem érzik úgy presztízskérdésnek múzeumaik fenntartását, mint az korábban általános volt. Szerencsére Nyíregyházán nem ez a helyzet, de ki lát a jövőbe? Országosan általános lett a karcsúsítás. A nyomasztó terhet jelentő, kivitelezhetetlen feladatok, a bevétel növelése, a „látogatóbarát múzeum" töklámpását lóbáló, a rossz ízű népmüvelőre emlékeztető szakmaidegen menedzserek megjelenése, mind-mind a tudományos munka kárára megy, és veszélyezteti az újabb és újabb eredmények közzétételét is. Nem vitatható, a JAMÉ nem népszerű-ismeretterjesztő folyóirat. Az sem vitatható, hogy a tudomány korszerű eredményei nélkül nincs ismeretterjesztő tevékenység sem, magyarul tudomány nélkül nem működik a „látogatóbarát" kiállítás sem. Bízom abban, hogy populáris demagógia nem rendíti meg a Jósa András Múzeum tudományos bástyáit, és Évkönyvének centenáriumát is megünnepelhetik majdani munkatársai. A jövőről való elképzeléseink eltérőek, sok mindenen vitatkozunk, de mindannyian hiszünk abban, hogy eljön az idő, amikor majd „... a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán... " Szeged-Budapest, 2008. április