A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Természettudomány - Szathmáry László: Egy újkőkori csontváz Vállajról

Szathmáry László A nem hierarchikus csoportképzés eredménye alapján e lelet a hat típus közül ahhoz a viszonylag nagy szélességi és hosszúsági méretekkel jellemezhető „F" típushoz tartozik, amely az AVK tipikus összetevője. Ezt Vállajhoz területileg legközelebb Tiszalök-Hajnaloson azonosítottuk. A neolitikum elején és közepén még létezett szelekciós előnye ennek az F-típusnak, hiszen a Körös kultúrában 12 közül 9, azaz 75 %, az AVK-ban 7 közül 6, azaz 86 % volt a részesedése. A tiszai kultúrában viszont 13-ból már csak 6 esetben mutatható ki, tehát 46 %-ban képviselt. A hét, korábban elemzett vonaldíszes női lelet közül egytől, a miskolci Büdöspest barlang bükki faciesbe sorolt leletétől biztosan különbözik, hiszen az, a kisebb agykoponya dimenzióinak kombinációi révén az „A" csoporthoz sorolható. Tiszalök-Hajnalos mellett az „F" csoportú vonaldíszes analógiák Békés-Délóról, Mezőberény-Laposi kertekről, Tiszaluc-Sarkadpusztáról, Csanytelek-Újhalastóról és a miskolci Hillebrand Jenő barlangból származnak. A korábbi Körös kultúra női leletei közül az „F" csoportot Deszk 6. sírjának lelete, Hódmezővásárhely-Kotacpart, Vata tanya mind a négy vizsgálható lelete, Szarvas-Szappanos két csontváza és Szolnok-Szanda-Tenyősziget, Derzsi gát két egyede reprezentálja. Különbözik ezektől Deszk 5. sírja (E csoport), a Szajol-Felsőföld házában feltárt váz (D csoport), valamint a jobb megoldás hiányában ezekkel a leletekkel együtt elemzett egyetlen Starcevo emlék Lánycsókról (C csoport) (GUBA-SZATHMÁRY-ALMÁSI 1997.). A fentiek értelmében a vállaji nő egy olyan néprész tipikus összetevője lehet, amely az Alföld korabeli népességének autochton és déli immigráns kraniológiai vonásait ötvözi (vö. SZATHMÁRY 1985., ZOFFMANN 1993., ZOFFMANN 2001.). Megjegyzendő, hogy a férfiak struktúrája az AVK idején a nőkétől sokkal diverzebb volt. Ezáltal az autochtonok és az immigránsok anatómiai jellegzetességeinek elkülönülése egyértelműbben megítélhető. A férfiaknál a lehetséges nyolc variáns közül öt kimutatható az AVK idején (GUBA-SZATHMÁRY-ALMÁSI 1997.). Irodalom ÉRY-KRALOVÁNSZKY-NEMESKÉRI 1963. Éry Kinga - Kralovánszky Alán - Nemeskéri János: Történeti népességek rekonstrukciójának reprezentációja. [A representative reconstruction of historic populations.] AnthrK 7. 1963. 41-90. GUBA-SZATHMÁRY-ALMÁSI 1997. Zsuzsanna Guba - László Szathmáry - László Almási: Craniology of Neolithic Hungary. Papers of Anthropology VII. 1997. 90-104. KALICZ-MAKKAY 1977. Nándor Kalicz - János Makkay: Die Linienbandkeramik in der Großen Ungarischen Tiefebene. StudArch VIII. Red. László Gerevich. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977. MAKKAY 2003. Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban. (Almássy Katalin és Istvánovits Eszter közreműködésével írta Makkay János.) JAMK 50. 2003. MARTIN 1928. Rudolf Martin: Lehrbuch der Anthropologie. 2. Band, 2. Auflage, 1928. Fischer, Jena 1928. NEMESKÉRI-HARSÁNYI-ACSÁDI 1960. János Nemeskéri - László Harsányi - György Acsádi: Methoden zur Diagnose des Lebensalters von Skelettfunden. Anthropologischer Anzeiger 24. 1960. 70-95. SZATHMÁRY 1985. László Szathmáry: Quantitative Untersuchungen an den Skelettfunden der Linienbandkeramikkultur der Ostregion des Karpatenbeckens. (Autochtonität der Skelettfunde der Alföld Linienbandkeramik - AVK) [Kvantitatív vizsgálatok a Kárpát-medence keleti részének 484