A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Művészettörténet - Madár Xiména: Pál Gyula alkotásai a Jósa András Múzeumban

Madár Xiména Mindkét esetben olyan lineáris, nyitott kompozíciótípussal állunk szemben, amelyben a kép jobb előterébe lépő alak adja meg a mű alaphangját. A néző szeme azonban mégiscsak minduntalan előbb a kép bal széle felé hajlik, majd onnan vissza az asszony sziluettszerű alakjára. A képsíkba éppen belépő alak mozgása által létrehozott dinamizmust erősíti a kerítés ívelt szakaszokból kialakított, ritmikusan haladó vonala. A kép bal széle felé haladva a kerítést záró súlyos fekete vonal, valamint a talaj és a kerítés találkozásánál létrejött, eddig hullámosan haladó vonal finoman eltávolodik egymástól, akár egy tölcsér szélei. Ha az így keletkezett két ellentétes irányú vonalat meghoszszabbítjuk, azok a képmezőbe lépő női alak karja alatti pontban metszik egymást. Ezáltal egyértelműen az alak felé irányítják a figyelmet. Ugyanezt a szerepet töltik be a kép hátterében lévő háztetők erőteljes fekete vonalai, valamint a fa befelé forduló kopár ágai is. A néző engedelmeskedik a képi elemek akaratának. A fekete ruhába burkolt, nyúlánk alak magányosan halad a keskeny járdán. Elszigeteltségét csak fokozza a háttér házsorától elválasztó okkeres-zöldes kerítés. Az előtér bal oldalán megjelenő, a kép szinte teljes magasságát átfogó széltépte fa kopár ágai kiemelik a nő magányát. Pál Gyula rajzainak egyik fő jellegzetessége a filctoll használata. Ezt a technikát a művész leginkább élete utolsó szakaszában alkalmazta. A kezdetben csupán fekete vonalakból kialakított kompozíciók, tájképek világába idővel egyre több színt csempészett be. A fekete vonalak és foltok között egyre gyakrabban bukkant fel egy-egy piros vagy barnás-sárgás színfolt. Ez a „színesség" elsősorban az 1979-ben készült rajzain figyelhető meg. A kezdeti vastag vonalakkal kialakított súlyos formák, nagyobb képi egységek jellemezte rajzokat idővel felváltják a letisztult, csupán pár vonallal kialakított kompozíciók (PAPP é.n. bevezető). A Jósa András Múzeum képzőművészeti gyűjteményében hét filctollal készített Pál Gyula rajz található. A Sáros december című egyike Pál Gyula azon ritka alkotásainak, amelyeken hiányoznak a festő művészetére oly jellemző staffázsfigurák, s ahol csupán a faluszéli táj szorosan egymás mellé bújó házai tanúskodnak az ember jelenlétéről (6. kép). A görbe falú házak sora hűen követi az előteret kitöltő talaj hullámzó vonalát, s mozgásával életet lehel e sivár téli tájba. A talaj meg-megszakadozó vonalai lépésről-lépésre végigvezetik a néző tekintetét a kép egyik szélétől a másikig. A horizontvonalat igen magasra helyezi a művész, a néző csak sejtheti, de nem láthatja, mi van a házsor mögött. Ezzel utal az emberi lét véges mivoltára. Eletének utolsó évében készült a Beszélgetők című filcrajz (7. kép). A képen igen tömören fejezi ki mondanivalóját. Középen egy ház áll. Mellette, a kép jobb előterében nyitott kerítés előtt két nő ácsorog. Balra, a ház léckerítése előtt kopár fa. A rajz első látásra befejezetlennek tűnik, hiszen a ház tetejének és falának 6. kép Sáros december, 1980 (papír, filctoll, 19x27 cm - Ltsz.: K.2005.1.5.) Fig. 6 Matschiger Dezember, 1980 (Papier, Filzstift, 19x27 cm -Inv.Nr.: K.2005.1.5.) 478