A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Megemlékezések - Papp D. Tibor: A Sóstói úti „Vityilló” lakója. Epizódok Jósa András életéből

Papp D. Tibor 's különben is csak oly mértékben teremnek, mennyi az itteni és szomszéd helységbeli lakosok évi fogyasztásainak rendesen megkívántatik, - ezen okból azokkal - a' városi nép között, 's leginkább a helbeli kocsmákban történni szokott adásvevéseken kívül - semmi más jelentékenyebb kereskedés nem űzetik, 's nem is űzethetik (kiemelés tőlem - P.D.T) - ezekből világosan kitűnik: hogy a'helybeli bortermeilésnek, s kereskedésnek gátló körülményei közvetlenül természetszerűek légyenek, s hogy jelen állapoton gyökeresen csak úgy lehetne javítani, ha az előadott természetszerű körülmények átváltoztatása, avagy elhárítása úgy szólván a' lehetetlenséggel nem állana ugyanazonosságban. Vágynak azonban okok, melyek a' bortermellést közvetve is akadályozzák. Ilyen: a szöllő munkáltatási aránytalanul drága napszám, mellyel sokszor a termett bornak értéke is alig szokott felérni, - ilyen továbbá: a'fogyasztási adó, mely nem a'borok'minősége - de a városok'népessége szerint lévén osztályozva, az itteni gyenge kerti borokra csak oly arányban van kivetve, mint a' legértékesebb hegyaljai borok után; mi a' bortermesztőkre - az egyenes szöllő adó viselése mellett, mindenesetre érzékeny teher gyanánt nehezedik, s e' miatt a' bortermelési ösztön mindinkább hanyatlásnak induland. Az ügy ilyetén állásánál fogva tehát azon alázatos vélekedésben vagyunk: miszerint ezen közvetve gátló okoknak felsőbbségíteges enyhítése a' bor termeilés jelen állapotán egy részben bizonyosan javítani fogna annyival is inkább; minthogy e'tekintetben a'bor kilenczednek földes uraságtóli megváltás által itten nem létezése, és a korcsmáitatás i földesúri javadalom - a borok' kelendősségének emez emeltyűje - már különben is előnyül szolgálnak. Végre szükségesnek látjuk, tisztelettel felérinteni miképpen a' borok ára általában az évi termések'milyenségétől, s mennyiségétől feltételeztetvén alázatos nézetünk szerint előre alaposan megnemhatároztathatik; kellő tájékozásul azonban jelentetik általunk: hogy a 'rendes termésű években egy öreg cseber^ helybeli kerti bornak középára 4-5 p(en)gö forint szokott lenni. Melyeknek előadása után becses indulataiba mély tisztelettel öröklünk, az 1853-ik évi február (ius) hó 11-kén tartott tanácsülésünkben. T. főbíró úrnak alázatos hivatalbeli szolgái Nyíregyháza város tanácsa Jegyezte: Bodnár István előadó kert-gyümölcs Jósa doktor azonban nem vette figyelembe az intést, és rá jellemző hozzáértéssel termelte a nyíri vinkót, amely valóban rendben tartja a müvelője vérnyomását, főképpen ha a hajnali órák hipertóniáját megszelídíti egy kupica törköly. (Nagyapám, aki Hirschlernél volt kereskedőtanonc a huszadik század elején - abban az üzletben, amelynek helyén ma az „élet" törvénye szerint kínaiak mérik az olcsó zoknit a főtéren - Jósától hallotta, aki ott vásárolt, Jgyál pálinkát, de utána nyelj egy falatot, ha más nem egy tengelyvégszeget." A tréfa, a pajkosság a nagy emberek sajátja. Baj csak akkor van, ha a kicsik próbálkoznak vele. Jósa András borivó volt és bortermelő.) A fentiek tanúsítják indirekt módon, hogy Jósa András szőlőt termő területtel is rendelkezett, amelynek hozadéka után adót kellett fizetnie Nyíregyháza városának, és annak ellenére, hogy Bencs László polgármester nagylelkűen támogatását adta a „sanyarú sorsú főorvosnak", kirótta rá a félnyilas szőlő terület hozadékának boradóját. Jósa András és a Városi Hivatal alább bemutatandó levelezése nem csak a virtus prezentálása, hanem egy tanulságos tréfa is, amely azt példázza: egy pohár bor mellett könnyebben értjük Cseber cca. 42 liter. 42