A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Ulrich Attila: Az ecsedi uradalom majorsági gazdálkodása és jobbágyi szolgálati rendszere a Rákóczi-család birtoklása idején

Ulrich Attila Az uradalmi összesítés officiális, szabados marhás gyalogszeres özvegy zsellér mester nemes pénzjövedelem cenzus vágómarha lúd tyúk lenmag puszta összesen 461 292 343 128 81 205 53 1563 292 13 11 144 11,5 367 Az összesített adatok alapján nyugodtan kijelenthető, hogy a XVII. század közepén az ecsedi uradalom gazdasági téren erős volt, főleg ha figyelembe vesszük a mesteremberek és officiálisok (szabadosok) magas számát a robotolásra fogható jobbágynépességgel szemben. Nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy az 1630-as évek közepétől számított 30 év lehetett az uradalom gazdasági fénykora, hogy aztán az 1670-es évek elejétől ez a tendencia gyökeresen az ellenkezőjére forduljon. 4. De mi is történhetett? Erre a válasz egyszerű, és az okokat egyaránt kereshetjük a lipóti abszolutizmus gazdasági téren kedvezőtlen lépéseiben (porció rendszer), valamint a Wesselényi-féle összeesküvés után bekövetkező bizonytalan politikai és katonai helyzetben. Ne felejtsük el, hogy a gyanúsítottak között volt I. Rákóczi Ferenc is, az uradalom akkori birtokosa, akinek vagyonát és életét csak kemény alku árán sikerült megmenteni. A Magyar Királyságban kialakult kedvezőtlen helyzethez járult még hozzá az is, hogy gyengültek a kelet-európai mezőgazdasági cikkek (szarvasmarha, gabona) árai, a nyugati feldolgozott ipari termékek (elsősorban posztó, ruhanemű, fegyver, luxuscikkek) áraival szemben alulmaradtak, így a keleti eladók kevesebb pénzzel érkezhettek haza. Nem tett jót az ecsedi uradalom lakosainak a török ellen folyó felszabadító háború, és végső soron a Rákóczi szabadságharc sem. Hogy mennyiben változott, gyengült az uradalom gazdasági teljesítőképessége, azt egy a szabadságharc alatt készült összeírás nagyjából elénk tárja. Ezzel a forrással szintén ugyanolyan kritikai észrevételeket kell tennünk, mint az összeírásokkal szemben általában, mivel a végleges adatok ez esetben sem a tényleges erőt tükrözik. Kimaradt az összeírásból a katonáskodó elemek vagyoni állapota, például a jövevények gazdasági erejének feltérképezése, ami nélkül aligha ítélhető meg reálisan az uradalom helyzete. E forrás azonban annyiban mindenképpen használható, hogy a megmaradt jobbágyság helyzetét „hűen" tükrözi, egyben rámutat arra is, hogy a Rákóczi szabadságharc alatt sem sokat változott az uradalom szokásjoga, azaz a jobbágyok vagyoni helyzetének változását csak a cenzus nagyságában mérhetjük, természetesen az éppen kifosztott településeknek adott adóelengedések figyelembevételével. A forrásból megállapíthatjuk továbbá, hogy az adózási szokásban semmiféle változás nem következett be. Úgy gondoljuk, hogy egy alapvetően mezőgazdasági szemtermelésre és állattenyésztésre berendezkedett uradalom esetében talán célszerűbb lett volna, ha a birtokosok az adott történelmi-társadalmi helyzetre rugalmasabban, az adórendszer átalakításával válaszolnak. Az semmiképpen nem elegendő, hogy 1-3 éves adóelengedéssel próbáljanak meg a rossz helyzeten változtatni akkor, amikor lényegében 1670-től folyamatosan romlott a jobbágyság, az iparosok, a települések és a mezővárosok helyzete. 392