A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Terdik Szilveszter: Rácz Demeter, egy XVIII. századi görög katolikus meccénás

Rácz Demeter, egy XVIII. századi görög katolikus mecénás Rácznak 1767-ben sem sikerült teljesen „nyugdíjba vonulnia", bár úgy érezte, hogy a gróf támogatja kérését.

61 A következő években főleg Vezenden, időnként pedig a munkácsi kolostorban tartózkodott, de levelei tanúsága szerint ugyanúgy segédkezett az uradalom ügyeiben is, mint annak előtte. Nyugdíjazási kérelmét az is befolyásolhatta, hogy 1767 tavaszán Vezenden a parasztjai megtámadták a szomszédos Irinyi István özvegyét, Becsky Krisztinát, aki bizonyos réteket nem akart nekik használatba adni. Az ügyben októberben maga a Királynő is írt, majd megyei kivizsgálás kezdődött. A verekedés igaznak bizonyult, de az is bebizonyosodott, hogy az asszony sértegetései váltották ki. Noha Rácz Demeter éppen nem volt otthon, gazdatisztje is besározódott, valamint az is világossá vált, hogy a legelő felszántását ő sem akarta hagyni.

62 Már említettük, hogy Vezend mellett voltak javai Nyíradonyban és a hozzá tartozó Aradvány pusztán is (KÁROLYI 1911. I. 151-153.). 1774-ben Antal gróf ezeket a javakat vissza akarta venni tőle, aminek kapcsán Rácz Demeter pontos kimutatást készített itteni bevételeiről, de azt is pontosan összeszámolta, hogy mennyi pénzébe került, míg az egész falu birtoklását megszerezte. A falu évente kb. 11850 Rhénes forint bevételt jelentett számára, ami több volt, mint a vezendi jövedelmek. Úgy tűnik, Antal visza is vette a javakat, viszonzásképpen évi 1850 forintot utalva ki Rácznak, aki emellett élete végéig megtarthatott még két telket a faluban, amelyeket Eötvös Miklóstól szerzett. Azért tarthatta meg őket, mert azok a Károlyiak birtokszerzése előtt nem voltak a bátori uradalom részei. Élete vége felé - mivel Rácz gyermektelen maradt - ezt is ura családjára akarta hagyni.

63 Az adonyi és a vezendi jövedelmek tehát összességében elég stabil anyagi alapot nyújthattak kései műpártolásához. A károlyi építkezésekhez a harmincas évek végén talán az uradalomtól kapott járandóságai (bár állítása szerint nem kapott fizetést) és egyéb birtokainak jövedelmei biztosíthatták az alapot. Több levelében arra utalt, hogy valami komolyabb betegség gyötörte. 1759-től jeruzsálemi zarándokúira készült, de nem sikerült oda eljutnia.

64 Tervét később sem adta fel: Károlyi Antal meg is feddte egyik levelében, hogy búcsúzás nélkül akar a Szentföldre távozni.

65 61 1768. március 7-én Munkácsról írt leveléből úgy tűnik, hogy Antal is támogatta kérelmét (MOL P 398, 136. csomó 61357.). Vezendi levelében 1768. október 18-án így írt: „Excellentiád kegyelmébüll felvett nyugodalmambul" (MOL P 398, 136. csomó 61354.). 62 Az ügy összefoglaló jegyzőkönyve MOL P 392, 174. fiók. Vezend 1767. 63 Az 1774-es üggyel kapcsolatos iratok: MOL P 392, 162. fiók. Rácz kimutatását egy pesti alkalmazottnak írt levelében találjuk, melyhez csatolta az átadás általa tervezett hivatalos fogalmazványát is. Ezekből tudjuk meg a birtoklástörténetet. Megvan a pesti alkalmazott levele is, mely az évjáradékról szól, de nincs hitelesítve. Rácz nem nagyon örült, de belenyugodott az ügybe, az nem derül ki, hogy az átadás végül milyen formában valósult meg. Itt találjuk azt a fogalmazványt is, melyben később Antalra hagyta a két telket. 64 Rosszul bírta magát, de a következő év tavaszán szeretett volna elindulni (Károly 1759. április 12. MOL P 398, 136. csomó 61240.). Károlyból 1760. március 25-én azt írta, hogy már lábadozik betegségéből, bár Vezendről alig bírt bejönni, s noha passuálisát (útlevelét) a királynőtől megkapta, aligha tud indulni, mert Jeruzsálemet már megjárt emberek szerint csak Pünkösd után kellene indulnia (MOL P 398, 136. csomó 61249.). A püspökökön keresztül is lehetett ilyen passuálist szerezni (BARNA 1995.). 65 „Édes Demécském / Két rendbéli levelét az urnák kedvessen vettem, az egyikébe nem kevés szomorúsággal kelletik értenem, hogy még le érkeztemet sem kiványa az úr bé várni anyira fel gerjedet régi és buzgó óhajtássá? Es leg nagyob szükségében el akarja hadni gyermekeit, hogy az Sz. Földet megjárhassa. Talán el felejtette az úr hogy mind magam bizonyossan, ugy reménlem testvér nénéim is Apánknak ismertük az Urat gyermekségünktől fogva. Van még anyi emberi érzékenység most is benne hogy mind az úr hozánk mutatott merő atyai szeretetet, mind szegény Édes Atyám Testamentumában is foglalt oktatását, akaratyát (mely által értésemre adta, mely nagy becsben tárcsám az úr személyét Istenben nyugodotnak holta után mind pedig magam az úrhoz vonyzo természeti, és tartozó tiszta szeretetemet nem oly konyen felejthetem el, mit az úr ugy mint gyermekeihez való tartozássat. Ha tehát én ez után is fen akarom tartani az úrhoz mint atyámhoz való köteleségemmel kérem ne érdemelyem azt, hogy az úr látatlanul bucsuzatlanul el hagyon. Úgyis rövid nap múlva magam is meg jelenek,(...)" (Bécs, március 23. A '60-as évek végéről származhat. DAZO, Fond 64, Opisz 1. Nro. 671. f 3) 351