A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Terdik Szilveszter: Rácz Demeter, egy XVIII. századi görög katolikus meccénás

Terdik Szilveszter vétkemet meg engedni, és az Mtos Ifjú Urat eö Excellentiáját (az ki implacabiliter disgustáltatott, mivel hat rendbéli alázatos instantiámra mind e' horáig resolválni nem méltóztatott) maga kegyes atyai kegyelmévell disponálni, hogy minden tet érdemimrüll, kiket valaha contentuma szerint eö Excellenciának cselekedhettem, kegyesen meg emlékezvén, mostani fogyatkozásomatt kegyeimessen tetézni méltóztassék. Magamat életem fottáig Excnak tapasztalt, és megbecsülhetelen drága kegyelmébe ajánlom. Excellenciádnak Méltatlan alázatos szolgája R. D." (MOL P 392, 11. fiók lad. 10. No. 128.) A levélben hivatkozik egy korábbi kérelmére is. Március 5-én viszont Marsovszky Andrást személyesen küldte hozzá Károlyi Sándor, aki készíttet egy elszámolást Rácznak az utóbbi években adott javakról, valamint az olyan pénzösszegekről, melyeket Rácz „hitelezett" meg (ezeket Rácz kéri tőle 1740. január 25-én Szántón írt levelében: MOL P 398, 136. csomó 61093.). Ez utóbbiakat Károlyi Sándor megtéríti ugyan, de a Rácznak adott javakat visszavenni szándékozik, visszaadván az értük kapott pénzt. Rácz az utóbbi nem várt fordulat miatt csalódásának adott hangot, az elszámoláshoz csatolt levelében - februári leveléhez képest mindenképp - erősebb hangnemet ütve meg: „Érdemem felett való jó kegyelmes Uram! Hála légyen az Úr Istennek, hogy én véllem is meg ismertette, koronás próféta száz negyven ötödik soltárátt, mert én nagy hitelt attam volt az Excellenciádnak kegyelmes szavának, de mivel így vagyon az dolog, a' mint Excád die 4. februárensi Erdődrüll költ kegyes levelének contextusábull tapasztaltam, Loquor ex amaritudine animae meae, s. meg ne ítéltessem Szent Jobbal." Vagyis erős csalódásának ad hangot, hogy Ura nem tartja korábban tartott szavát,

42 de a végén arra kéri Károlyi Sándort, hogy legalább várja meg az ifjú uraság hazajöttét, mielőtt elhamarkodva ítélkezne (Szántó, 1740. március 5. MOL P 392, 11. fiók lad. 10. No. 129.). Rácz következő leveléből tudjuk, hogy a büntetés következményeként Károlyba nem mehet be, s így az általa vezetett építkezések is veszélybe kerültek (Szántó, 1740. március 14. MOL P 392, 11. fiók lad. 10. No. 130.). Március 25én újra járt Rácznál Marsovszky András, amikor is átadta az előzőleg megállapított pénzösszegeket a fundusokért, de Rácz a petri birtokról, melyet 25 évre inscribáltak neki, valamint egy károlyi házról nem akart lemondani. Az értük járó pénzt nem vette át, és továbbra is a még haza nem érkezett Ferenc jóindulatára apellált.

43 Csalatkoznia kellett, mert Károlyi Ferenc hazatérte után sem enyhült meg, hanem ténylegesen elvette tőle a mezőpetri birtokot.

44 Rácz még a következő évben is „száműzetésben van", amiről szép, bibliai képekben gazdag, Károlyi Sándornak írt levele tanúskodik: 42 A levél folytatását már közöltük szolgálat-történetének ismertetésekor (vö. a 338. oldalon!). 43 Marsovszky András jelentése szántói látogatásáról, amelyben további parancsot kért, hogy mi legyen az el nem fogadott pénzzel. Kelt Karolyban, 1740. március 26-án (MOL P 392, 11. fiók lad. 10. No. 132.). Marsovszky ehhez csatolta Rácz március 25-én kelt levelét (MOL P 392, 11. fiók lad. 10. No. 131.). 44 Rácz 1740. április 25-én kelt levelében ezt így kommentálta: „Már az úr Isten Méltóságos Ifjjú Urat is Ex-hoz hoszta, azért előbbeni alázatos Instantiámat alázatossággal említeni merészelem, s Excellentiátok üdvözülendő lelki ismeretére támasztom, s az Isten itélő széke eleibe citálom, mivel én bölcs Salamonjavallásaként az hatalmasokkal törvénben szállani nem kívánok, hanem a' mitt üdvösségesnek ismer Excellenciátok asztat követni méltóztassék, (...) szolgáltam kilenc esztendeig Excellenciád kegyes parancsolattyára, s a' miá az alat circiter két ezer forintokkal építettem, száz nyolcvan forintokkal Excellenciád complanálni méltóztatott. Az Úr Isten minden ügye fogyott szegényeknek gongyokat viseli, s talán én rollam sem feledkezik el." Aztán azt kéri, hogy a templom építése miatt hetente legalább egyszer mehessen Károlyba (MOL P 392, 11. fiók lad. 10. No. 135.). Az 1735-ös petri adománylevél, harmad-pecsétes példányán a pecsét alatt a következőket olvassuk: „Ezen felül specifikált, és Mtgos Ifjú Úr eö Excellentiája kegyes Grátiájábul applicidált ezer Tallérokat, s. a' mellett az csűrért száz Rhnes forintokat, Mtgos Gavalleriere Generális Uram eö Excellentiája T. Nemzetes Irinyi István szolgabíró Uram eö kegyelme által minden fogyatkozás nélkül le tenni méltóztatott, presentibus recogniscálni. Irinyben, 8. May 1740. R. D.", ami azt jelenti, hogy végül is kénytelen volt lemondani birtokáról, Károlyi Ferenc nem engesztelődött meg (MOL P 392, 11. fiók lad. 10. No. 136.). Ehhez kapcsolódik Károlyi Sándor feljegyzése a Naplójában: 1740. máj. 8. ,jött ki hozzám generális fiam Batorbul. Fizettem ki Rácz Demetert az Petri portiobul arannyal Nro 370 in specie, azon felül az épületi árat is arany 24." (KÁROLYI 1865, II, 170.) 344