A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Jakab Attila: Téglaégető kemencék az írott forrásokban

Jakab Attila Érdekes az a kettősség, amely a Budai Jogkönyv és Borbála királyné oklevele között fennáll. Ha ugyanis a Jogkönyvben a téglavetőket megemlítik, nyilván már létező és fontos szakma lehetett annak megírása idején. Borbála levele alapján viszont „hiányszakma" volt, ha Bécsből kért mestereket. Elképzelhető, hogy ennek oka valamilyen speciális ismeret lehetett, amellyel a magyar mesterek nem rendelkeztek (jobb minőségű téglák, speciális téglaformák). A kérdésre csak további kutatás adhat választ. A korai oklevelekből kevés ismeret szűrhető le. Ide tartozik, hogy a kemencéket fával fűtötték.

9 A XVI-XVII. századi inventáriumokból már a kemencék elhelyezkedésére is találunk utalásokat: patak vagy tó mellett találhatók. Említés történik a kemence szerkezetére vonatkozólag, hiszen a forrásban közlik, hogy háromszájú az égető, ahonnan egyúttal megtudjuk a tüzelőnyílás korabeli nevét is.

10 A zsindelyezett fedél kifejezés valószínűleg a kemence felett álló szín tetőzetére utal, esetleg a kemence tetejét zsindelyezték be(?), de ez utóbbi kevéssé valószínű. Mint láttuk, a fogarasi - kivonatolt - inventáriumban például két színt említenek; az egyik szárító, a másik égető. Ezt figyelembe véve olyan megoldásra kell gondolnunk, mint amilyet egy 1540-ben készült metszeten is megfigyelhetünk, azaz a kemence fölé egy fából ácsolt - zsindelyezett(l) - építményt húztak fel az időjárás viszontagságai ellen. További ismeretet szerezhetünk a Borsi inventáriumból, ahol a kemence mellett szó esik a téglavető asztaláról, valamint a - nyilván a téglák szárítására is szolgáló téglavető színről.

11 A szakma képviselői - úgy tűnik - városi polgárok, s elsősorban főúri, nemesi megrendelőik voltak. A téglaégetés a századok folyamán fokozatosan elterjedt, de a téglavetők szolgáltatásait továbbra is a módosabbak vették igénybe.

12 Mint arról már ejtettem szót, a téglaégetés elterjedése egyes helyeken már az erdőállományt is veszélyeztette. A helyzet hasonló lehetett a következő évszázadban is, mert tudunk arról, hogy a budai égetők sem kaphattak tüzelőfát a helyi erdőkből, csak távolabbról beszerzett fával égethettek (NYITRAI 1954. 4L).

13 A szenet, mint fűtőanyagot csak a XVIII. század végén kezdték használni, elsőként Sopronban (NYITRAI 1956.). A téglaégetés tömeges elterjedése a XVIII. századra tehető, s okaként a török alól felszabadult területek újjáépítését, a világi, valamint egyházi építészet reprezentációs igényeinek kielégítését jelölhetjük meg. A tömeges gyártással párhuzamosan pedig a tégla, mint építőanyag mindinkább elérhető lett a szegényebb rétegek számára is.

14 Irodalom BELLON 1974. Bellon Tibor: Utcák, zugok, porták. (Adatok Karcag településtörténetéhez.) In: Karcagi Várostörténeti tanulmányok. Nagykunsági füzetek I. Karcag 1974. 101-127. BVJ2001. Buda város jogkönyve I—II. Közreadja: Blazovich László - Schmidt József. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 17. Szegedi Középkorász Műhely, Szeged 2001. 9 Ez magától értetődőnek tűnik ugyan, de Angliában például tőzeggel (is) fűtöttek (JAKAB 2005. 346.). 10 így nevezi Nagyváthy János is 1795-ben (idézi PETÁNOVICS 1981. 42.). 11 Ez az elrendezés jól megfelel a néprajzi irodalomból is ismert elrendezésnek (vö. JAKAB 2005.). 12 A Rába partján téglát égető jobbágyok a pannonhalmi apát jobbágyai voltak, s véleményem szerint munkájuk hasonló robotszolgáltatás lehetett, mint amilyet Cs. Dobrovits Dorottya figyelt meg az uradalmak építészetével kapcsolatban. ^ A fa hiánya természetesen nem kizárólag az égetők elterjedésének következménye. Elsősorban a hajóépítésre, valamint más faigényes iparágak elterjedésére kell gondolnunk. Azonban nyilvánvalóan a téglavetők is szerepet játszottak a folyamatban. 14 Köszönöm Bocsi Zsófiának és Mérai Dórának a dolgozat elkészítése során nyújtott segítségét, valamint a lektorálást dr. Németh Péternek! 330