A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)
Néprajz - Ratkó Lujza: Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez
Ratkó Lujza „Ez a falu és ez a részleg, ez a Kárpátalja, ahol nem a huculság lakik, ez kimondottan olyan jól öltözött és jól munkált népek voltak mind! Hála Istennek föld megvolt, mindenki gazdálkodott és jó megélhetés volt. " (Nagypalád) Különösen a két világháború közti időszakban volt jó dolga a népnek; ma is szívesen emlékeznek vissza az 1919 és 1938 közti „cseh világra", amikor Kárpátalja a Csehszlovák Köztársaság fennhatósága alatt állt. „A csehek alatt jó vót, na, nem vót rossz dóga a népnek. Ruha vót jobban, mint mikor a magyarok bejöttek — mikor felszabadultunk, nagyon gyenge vót Magyarország, ugye akkor az is csak szedte magát összefelé... De a csehek alatt megvót az embernek a szabadsága is, nem bántottak bennünket. " (Tivadarfalva) Ebben az időszakban még kevésbé módos családban is előfordult, hogy a nagygazda lányokhoz hasonlóan ruházták egyedüli leánygyermeküket. 1. kép Fiatal lány polgári ruhában, hagyományos copfos hajviselettel (Nagypalád, 1930-as évek) „...a szegény családbul nagy módosok vótunk! De akik a fejünk felett vótak, a nagyobb gazdák, azok az égig értek, mer azoknak vót nagy tag is! De nekünk nem vót nagy tag, nekünk csak egy kevés kis főd vót, de én vélek mentem egy utón mindenbe, mert magános egyetlenegy ján vótam. Ez a tippje az életemnek. ... Hogy honnen vót a pénz? Nekünk se sok főd termett, mer nem vót födünk, csak mondjuk vót rengeteg sok kézimunkánk, meg a sok vászonnemü, oszt abbul eladtunk egy-két darabot, oszt abbul olyan ruhát vett az én szüleim nekem, mint annak a nagygazda jannak vót! És akkor én vélek mentem egy utón! De a fiuk is velem maradtak, mer nem azok a fiuk karoltak fel engemet, aki mondjuk igazságoson hozzánk való lett vőn, csak mind a feljebb való. Mer azér, hogy egyes ján vótam.... Szóval na, egy kicsit mindig oda vótunk nézve a nagyobbak közé. Tehetség vót, csak a nagy főd nem vót meg hozzá. " (Nagypalád) Abb. 1 Junges Mädchen in bürgerlichem Kleid, mit herkömmlicher Zopfhaartracht (Nagypalád, 1930-er Jahre) Az öltözködést az a törekvés is befolyásolta - legalábbis a határ közvetlen közelében fekvő Nagypaládon -, hogy kövessék a magyarországi divatokat: „Ahogy túlfelől őtöznek, úgy ötözzünk mi is itt". Szoknya A bő, derékban ráncolt szoknyát rendszerint a rávarrt széles pánttal kötötték meg az asszonyok a derekukon, vagy keskeny korcot varrtak rá, bele gumit vagy megkötőt fűztek és azzal húzták össze. Mivel középkorúak vagy idősebbek viselték, sötétebb színvilág jellemezte: a legáltalánosabb a közép- vagy sötétkék volt. A szoknya az életkor előrehaladtával hosszabbodott: a lányoknak még térdig ért, a középkorúaknak a féllábszárig érő volt az általános, „ de az öregasszonyok már egész hosszúba jártak''. 298