A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Jakab Attila: Tatárjárás kori kincslelet Tyukod–Bagolyvárról

Tatárjárás kori kincslelet Tyúkod—Bagolyvárról MAGYAR 1984. 154.), amelynek pusztulási rétegét a régészeti kutatások is napvilágra hozták (MAGYAR 1984. 176-177.).

39 A tyukodin kívül megyénk területéről több hasonló korú, nagy valószínűséggel a tatárjáráshoz köthető leletet ismerünk. Ide tartozik többek között a jelenlegi megyehatár DNy-i részén a XX. század elején előkerült Balkány-abapusztai éremlelet (HARSÁNYI 1912. 48-60.), amelyikből további néhány darab került be 1936-ban a múzeumba.

40 Ékszereket is tartalmazó kincslelet ismert Pátroháról, amelyet 1931-ben találták szántás közben. A leleteket edényben rejtették el, mely azonban összetörött, cserepei pedig a megtaláláskor elkallódtak. A leletben közel 2 kg ezüstérmet találtak III. Béla idejéből, valamint II. András friesachi mintára vert magyar érmeit. Ez utóbbiak ma már nincsenek meg, illetve nem azonosíthatóak. A leletben volt még négy ezüst-, valamint egy bronzgyűrű, egy köpűs záródású karika, egy ezüstkarika, egy másik karika töredéke, valamint két, ezüstdrótból font háló alakú dísz 5-5, láncon lógó csüngővel (GEDAI 1968. 37^41., ISTVÁNOVITS 2003. 171-172., 159. t. 1-10., 160. t. 1-5.). Érmek nem kerültek ugyan elő az Oroson talált köpűs záródású karikákkal, ám az egyik példány nagyfokú hasonlósága a tyukodi darabéval - valamint az elrejtés depot jellege - megengedi azt a feltételezést, hogy ezeket is a tatárjárás idején rejthették el (PARÁDI 1975. 138.). A kincsleleteken kívül a már említett demecseri mellett még egy további fontos leletegyüttes köthető a tatárjáráshoz a megyéből. A Rakamazról származó együttes a következő tárgyakat foglalja magába: egy csikózabiát, egy pofakorongos zablát, hevedercsatot, nyeregveretet, kantárvereteket. A tárgyak párhuzamait Mesterházy Károly a Jenyiszej középső folyása mentén, a Minuszinszki medencében találta meg, a Hakasz autonóm területen. Az egykor itt élt - a mongolok által meghódoltatott - hakaszokra jellemző tárgyak magyarországi felbukkanása nagy valószínűséggel az 1241^42-es mongol hadjárattal hozható összefüggésbe. E tárgyak tulajdonosa vagy egy hakasz segédcsapat tagja volt, vagy pedig a tárgyak egy mongol lovas zsákmányaként kerültek erre a környékre. Feltételesen kapcsolatba hozhatóak esetleg az 1239-ben bevándorolt kunokkal, akik zsákmányként hozhatták magukkal (MESTERHÁZY 1984. 225-236., MESTERHÁZY 2007. 37.).

41 Befejezésül elmondható, hogy a tyukodi kincslelet - annak ellenére, hogy mindenképpen hiányos - talán a legjelentősebb ebből az időszakból. Benne ritkaságnak számító tárgyak kerültek elő, amelyek tovább bővítették és pontosították ismereteinket a korszak anyagi kultúrájáról. „quod cum monasterium de Sarwar, cuius sunt Patroni, in episcopatu Transiluano situm, quondum celebre, et possessionibus opulentum, ex generali subuersione Tartarica tarn ex minus aedificiorum dicti monasterii, quam depopulationibus possessionum eiusdem, adeo periisset, quod etiam adhuc vix addici valeat,..." (CODEX DIPLOMATICUS IV/2. 67.) Az Alispáni jelentésekben 6 darabot említenek (ALISPÁNI JELENTÉSEK 1936. 72.), beleltározva azonban 8 darab van (JAM Numizmatikai Leltárkönyv 63.97.1-8.). Ennek közelében még további két lelőhelyen került elő tatárjárás kori kincslelet. Mindkettő Hajdú-Bihar megye területére esik: az egyik a már említett Nyírmártonfalva (PARÁDI 1975. 136., TÓTH 2007. 85.), a másik Pusztabánháza (TÓTH 2007. 86.). Ezzel a Tóth Csaba által körvonalazott lelethorizontnak - melynek két „csomópontja" a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze - környékünkön két kisebb körzetét lehet felvázolni, amelyeket a tatár pusztítás intenzívebben érintett (vö. TÓTH 2007. 79-80.). Mint az a fentiekből is kiderült, e két utóbbi lelőhelyen előkerült tárgyak a katonai (lovas) felszereléshez tartoznak. Ennek kapcsán nem tartom véletlennek, hogy az említett tárgyak földvárak közelében - Szabolcs, Demecser - kerültek elő. A várak pusztulásának ideje csak közvetett adatok alapján határozható meg, régészeti bizonyíték jelenleg még nincs rá. Ezek alapján mind a szabolcsi földvár (NÉMETH 1973. 170.), mind a demecseri földvár a tatárjárás idején pusztult el (NÉMETH 1988. 91-92.). 269