A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Jakab Attila: Tatárjárás kori kincslelet Tyukod–Bagolyvárról

Tatárjárás kori kincslelet Tyúkod—Bagolyvárról Ezüströg (Ltsz: 2005.565.17.) Nagyjából ovális, kissé egyenetlen felületű ezüstdarab. Átm: 3,7x2,8 cm, V: 0,8 cm, S: 46,3 g. (V. tábla 2.) Láncos-csüngős fülbevaló (Ltsz: JAM Aranyleltár 171.) Állapota: hiányos. Megtartása: jó. Anyaga: arany. Két részből álló csepp alakú csüngő öt láncocskával. A felső (kúp alakú) rész és az alsó (félgömb alakú) rész között nem figyelhető meg forrasztásnyom. (Talán valamilyen paszta fogta egybe a két részt.) A két tagot összekötő drót mindkét végén hurkos. Az alsó részen a hurok szárát rácsavarták a drótra, majd lecsippentették. A csüngő felső, kúp alakú részét négy függőleges, poncolt vonallal négy mezőre osztották, melyekben szintén poncolással kialakított növényi minták láthatóak. A minták felső részén a kúp csúcsát X alakú beponcolásokkal díszítették. Az alsó, félgömb alakú tag felső részén is megtalálható a növényi ornamentika. Ezek alját kettős girland mintával zárták le. Alsó részét a girlandok csúcsaiból induló négy poncolt vonallal díszítették, amelyek az összekötő drót alsó kibukkanásánál találkoznak. A csüngő alsó és felső részének találkozásánál négy kis hurkot alakítottak ki. (A hurkok végződését itt is rácsavarták a drót szárára.) Bár a drótok kialakítását a csüngő belsejében nem lehet megfigyelni, annyit mégis megállapíthatunk, hogy a szemközti hurkokat egy drótból alakították ki, mivel ezek együtt mozognak. Két hurok kissé jobban kiáll a csüngőből; ezek szögben törnek meg, így ezek láncocskái is jobban kiállnak mint a maradék három. A láncocskák kialakítása megegyezik a már bemutatott példányéval: azaz az ovális, keresztben meghajlított láncszemekbe kapcsolódnak a hasonló módon kialakított további szemek. Ugyanezzel a módszerrel készült a csüngőn lógó ötödik láncocska is, amelyik a két tagot összekötő drót alsó részén kialakított hurokból lóg. A láncocskák különböző hosszúságban maradtak meg, de így is ismerjük az eredeti hosszúságukat. A leghosszabban megmaradt láncocska végén ugyanis egy apró gömbtöredék van. Amennyiben nem tételezünk fel ennek folytatásában további láncocskát - amire semmi jel nem utal - akkor ez az eredeti hosszúság. A csüngő teljes H: 2,3 cm, ebből a felső rész 1,9 cm. Sz (az alsó harmad átmérője): 1,2 cm. Az összekötő drót H: 3,3 cm. A láncocskák H: 12,3 cm, 9,2 cm, 8,3 cm, 7 cm, 3,2 cm. S: 6,5 g. (VI. tábla, 11-14. kép) Kőbetétes gyűrű (Ltsz: JAM Aranyleltár 172.) Állapota: jó. Megtartása: jó. Anyaga: arany, hegyikristály. Vékony, kerek átmetszem huzalgyűrű. Foglalata ovális, mely a huzal irányában fokozatosan szűkül, s alján kis ovális részben végződik. f ' 10. kép Abb. 10 11. kép Abb. 11 " A csüngőn azonban - ellentétben a Kiss Etele által leírtakkal - nem figyelhető meg sem zománc (Kiss 2007c. 64.), sem nielló. (Nem utalnak erre egyébként az anyagvizsgálat eredményei sem: ld. Appendix II.) Nem elképzelhetetlen, hogy a kialakított mélyedéseket egykor kitöltötték valamilyen anyaggal, amely az idők folyamán kipergett. Elegendő arra gondolnunk, hogy a később részletesen ismertetendő nyírmártonfalvi lelet fülbevalóját H. Tóth Elvira szerint nielló díszítette (TÓTH 1972. 219.), azonban mára ennek sem maradt nyoma. 253